< Kira >

Kaiba gondterhelten lépett be háza ajtaján.

- Mi a baj bátyus?- kérdezte Mokuba, miközben Kaiba leült a díványra.

- Ez hosszú....

- Nem baj  nekem van időm.

- Jól van. Az új cég akivel most kötöttem egy szerződést azt akarja, hogy a bemutatón valami táncos szerepeljen....Ráadásul nekem kell keresnem...Azt se tudom, hogy ilyet csinálni.

- Ez tényleg nehéz.

- Igen, de neked irány lefeküdni. Jó-jó. Ugye holnap szabadnapod lessz?

- Igen úgy hogy  hadj aludni. - másnap reggel Mokuba a tévéhez vette útját először. Kaiba valamiért nem bírt aludni, csak a plafont nézegette. A szomszédszobából ahol Mokuba tévézett hallani lehetett amit a tudósító mondott.

"-A Nemzetközi Jégpályáról tudósítjuk önöket, ahol a jégtáncosok megmérkőznek egymással a kupáért....Következzék először a tavalyi döntőst:Fabia Kira. Mondj kérlek Kira egy pár szót.

- Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek és újra táncolhatok. Üzenem minden versenyzőnek, hogy adjanak bele mindent, mert nehéz lesz a verseny. Ha a jégen lesztek felejtsetek el mindent és csak arra gondoljatok, mi lesz a következő mozdulat. Sok sikert.

- Köszönjük szépen Kira. És most kezdődjön a bemutató tánc.Aki tavaly is nézte a műsort az tudja, hogy a bemutató táncon az összes versenyző a jégen lesz és betekintést enged, hogy láthassuk milyen ügyes...Itt nincs előre begyakorolt koreográfia, hanem csak a zenére figyelnek és jönnek magától a mozdulatok. De nem is beszélek többet íme a táncosok:"

- Mi a........- rohant a másik szobába Seto.

-Á szia Seto.

- Mit nézel Mokuba?

- Öhm...A jégkorit....De csak azért, mert benne van Kira Manase.Ő a legjobb.

- És nekem miért nem szoltál, hogy tudsz egy táncost.

- Hát, mert ő főképpen jégtáncos.

"-És most következzék Kira!!!!!"- mondta a tévében a tudósító.

- Nézd-nézd!!- mondta Mokuba. Kira becsúszott a jégre. Aztán elkezdődött a zene és a tánc, Kira úgy mozgott a jégen, mint egy angyal. Seto és Mokuba csak lesett. Aztán vége lett.

"- Elképesztő hölgyeim és uraim szerintem most is ő lesz  az első. Csodálatos."

-Ő az.- mondta Kaiba

- Mi?

-Ő kell nekem. Csak azt kéne tudni hol van.

- Azt bízd csak rám.

- Mi, megtudod találni őt? De hogyan?

- Egyszerű. Nem csak én, de az osztálytársaim is rajonganak érte. Tehát valamilyen úton- módon meg tudom szerezni, mivel nekik elég terjedelmes körük van a nyomkeresés körül.

- Remek! Akkor most irány a suli és tudj meg annyit Kiráról amennyit tudsz. Oké?

- Oké. – azzal Mokuba ment is a suliba. Délután amikor hazaért nem találta sehol Setot. Végül megtalálta őt az ágyában a párnák között. – Seto , Seto!!!! Tudom hol van!!!!

- Jól van, csak ne ugrálj a fejemen. - Kaiba felült az ágyon és hallgatta:

  - Szóval állítólag Kira mostanában valami lepusztult épületben szokott járkálni….Azt nem tudjuk, hogy mit csinálhat, de ott van.

- Jól van. Kösz öcsi. A cím? – azzal Mokuba átnyújtott neki egy cetlit amire a cím volt le írva. – Oké, akkor én indulok.

- Várj! Had menjek veled!Én sokat tudok róla!

- Jól van, de nehogy valami galibát okozz. - és mentek is.(Persze előbb Kaiba normálisan felöltözött.) Elérték a címet. Egy eldugott sikátorban volt, kint egy pár durva öltözetű alak ült. Amint meglátták Setóékat felálltak.

- Kit keres őfelsége? – mondta az egyik, gúnyos hanggal.

- Kirát.

- Uh!........Haljátok kit keres? Juj…- mondta fura hangzásokkal.

- És miért? Szeretőnek, vagy csak úgy….- mutogatott a másik.

- Hrr…- dühöngött Seto.

- Hát sajnos azt nem tudjuk megmondani, mert Kira elég kóbor lélek.

- Bizony-bizony ez van.

- De hát miért keresed pontosan?

- Micsoda kívánós őfelséged, de ……….- folytatta volna tovább ha mögötte ki nem nyílik az ajtó és valaki fejbe nem rúgja.

- Kira!!- mondták az emberkék egyszerre.

- Mondtam ezerszer Araki, hogyha hozzám jönnek NE állj le velük veszekedni….De ez a többi marhára is érvényes….Kérlek gyertek velem. – nézett Setóékra.

- Mondtam ezerszer ha hozzám jönnek ne állj le velük veszekedni. – mondta hülye hangon Araki, amire Kira megállt és szúrósan ránézett.

- Befogtam- befogtam!! – mentegetőzött Araki.Kira és Seto, meg persze Mokuba bementek a házba, ami nem is volt annyira rozoga, amilyennek kívülről nézett ki.

- Foglaljatok helyet! - mutatott a díványra, ő pedig leült a fotelba. - …Nos miért kerestetek?

- Szeretnélek megkérni egy dologra…persze nem ingyen. - mondta Seto.

- Igen, mire?

- Egy bemutatón kéne táncolnod.

- Hm…- vágott le Kira gondolkozó arcot.

- Nem vállalod? – aggódott Mokuba.

- Nem erről van szó…..csak…..csak hát….a múltkor belebonyolódtam valamibe és egy kissé meghúztam a vállamat.

- Értem, akkor mi nem zavarunk tovább. – állt fel Seto.

- Nem azt mondtam, hogy nem vállalom el!!- mondta Kira egy kissé hangosan, az épp távozó két alaknak. - …Én csak azt mondtam, hogy fáj a vállam…de nem azt, hogy nem táncolok…Elvállalom, csak kérlek ne kérjetek túl sokat.

- Ezt nem is vártam el. – mosolyodott el Seto, amit Kira viszonozott.

- Jaj de jó!!!!!!!!!!!!- kezdett el ugrálni Mokuba.

- Jól van, holnap betudnál jönni a Kaiba Corpba?

- Persze.

MÁSNAP::::::

-          Mr. Kaiba remélem talált valakit. - mondta egy férfi.

-          Természetesen……..- eközben a földszinten kinyílt a nagyajtó és belépett egy napszemüveges nő. Amikor felért a liften a kiszemelt ajtóig megállította az ajtó előtt ácsorgó nő.

-          Elnézést, de oda nem mehet be.

-          Igen és ki mondta?- mondta az idegen nő.

-     Igen, ez a lány tökéletesen alkalmas rá.

-   Értem és mégis ki az…..- akarta volna tovább mondani, de kinyílt az ajtó. Bejött rajta egy fekete hosszú hajú, napszemüveges, fekete nadrágos, f. toppos lány.(„az idegen lány”)

- Kira?—mondta Seto

- Elnézést Mr. Kaiba, nem tudtam megállítani.

- Semmi baj.. Elmehet.

- Igen.

- Micsoda?!!...Kira?! Vagyis Kira Manase ?

- Igen. - mondta Kira, azzal levette a napszemüveget és lehetett látni szép fekete szemeit. Teljesen más volt, mint a tegnapi napon. Aznap a fején egy vörös pánt volt, feltűzött hajjal. Mini szoknya egy vörös topp és egy fekete hosszú csizma. De ma teljesen elegáns volt. – Csak a szájukat táltják, vagy mondanak is valamit.

- Öhm persze elnézést. - mondta Seto. Rövid tanácskozás után mindent megbeszéltek.

- Jól van akkor én megyek – mondta a férfi. - További kellemes munkát.

- Köszönjük. Viszlát. – mondta Seto.

- Viszlát. – mondta Kira. A férfi kivonult a szobából. – Huh….

- Mi az?

- Hm? Semmi.

- Akkor jó……Mindent megbeszéltünk?

- Azt hiszem igen.

- Elárulnál egy dolgot?

- Persze mit?

- Mi volt az a hely ahol tegnap voltál?

- Az?.......Egy olyan banda rejtekhely…..Pár hónapja arra jártam és láttam, hogy egy lány a földön fekszik sérültem. Persze segítettem neki , mert hát nem hagyhatom csak úgy ott…Megkérdeztem, rejtekhelyük. Azt mondta vigyem oda…Oda vittem. Először nem akartak beengedni, de amikor látták, hogy velem van egyik taguk beengedtek…Átvették tőlem és leültettek. Lassan jött az egyik bandatag és elmagyarázta a helyzetet, hogy nemrég ott hagyta őket a régebbi főnökük és, hogy azóta a másik banda mindenkit megtámad akit lát. Megkértek, hogy legyek én, mivel állítólag én megfelelő vagyok.

Szóval a lényeg, hogy már kb. 2 hónapja én vagyok a vezér, de már elég fáradt vagyok ehhez. Ki akarok lépni, de sajna senki nincs a helyemre. Na mind1 majd kitalálok valamit.

-          Értem….hát nem lehet könnyű neked.

-          Hát nem.. Mokuba nincs itt?

-          Mokuba? Nincs… Miért hiányzik neked?

-          Hahaha. Nem csak aranyos.

-          Rajong érted,  képzeld neki köszönhetem, hogy nálunk lépsz fel.

-          Igen miért?

-          Mert téged nézett a tévében, aztán mondta, hogy előtud téged keríteni, mert az osztálytársai is szeretnek téged. Meg hogy valami kapcsolatuk van ahonnan tudják hol vagy.

-          Hű. De tudom honnan tudják hol vagyok. Az egyik bandatagnak az öccse gondolom Mokubával jár. És akkor hát… egyértelmű, hogy tudják hol vagyok.

-          Nem akarod meglátogatni Mokubát holnap?

-          Dehogynem, nagyon szívesen! – mosolyodott el Kira - …… De előbb ..- állt fel Kira a székről és elkezdett menni az éppen az ablak előtt álló Setóhoz. Aztán amikor előtte állt a vállára tette a kezét és lassan megcsókolta a meglepett Setót. Aztán szépen lassan levált róla.

-          Ez meg..? – nézett még mindig meglepődve.

-          Nem rossz. –mosolygott Kira. Aztán elkezdett menni az ajtó felé, de Seto visszarántotta a kezénél fogva, pont úgy, Seto átkarolta a derekát és megcsókolta. Kira is meglepődve nézett, de aztán elkezdte viszonozni. Hosszú forró csókokat leheltek egymás ajkára. Egészen addig amíg…… be nem kopogtak az ajtón . Először fel sem figyeltek rá, aztán amikor erőteljesebben kopogtak arra rögtön szétugrottak.

-          I- igen? - tért magához Seto. Benyitott az a nő aki nem engedte be Kirát.

-          Elnézést a zavarásért, de Mokuba úrfi üzeni, hogy Yugiéknál alszik.

-          Értem. Köszönöm. - amikor a nő kiment Seto Kirára nézett , aki elmosolyodott. - ….Mi lenne, ha r ezt nálam folytatnánk?

-          Hm.. Nem rossz ötlet.

                  < MÁSNAP >

      Kira arra ébredt egy nagy ágyban fekszik és Seto épp a fehér unikornisát, vagy mijét veszi fel.(melledleg AZ a 4 betűs dolog NEM történt meg….Az elég gyors lenne XD)^^

-          ….Mennyi az idő?- mondta Kira álmos hanggal.

-          Áh felkeltél?

-          Jah ……

-          Tíz óra lesz…. Talán mész valahova?

-          Nem. Csak kíváncsi voltam….. De te? Ugye nem akarsz elmenni?

-          Nem, dehogy csak Mokuba…….

-          Seto !!!!!!!!.......... Itt vagy?- nyitott be Mokuba. - ……Öh….izé…- pislogott zavartan Mokuba a az ágyban fekvő Kirára.

-          …Öhm…..Szia Mokuba – vágott le zavaros arcot Kira.

-          …. Sajnálom én…….. Öhm én megyek…- azzal kifutott a szobából Mokuba.

-          Te figyelj csak?- mondta Kira

-          Tessék?

-          A ruháimat nem láttad- pirult el.

-          Hát ott, ….ott…és ott..- mutogatott mindenfele Seto.

-          Kösz – maga köré csavart egy lepedőt és a ruhákhoz sietett. - …..Izé …..Elfordulnál?

-          Háh persze. – Kira felvette a ruháit aztán Setóhoz ment.

-          Mokubával mi lesz?

-          Majd beszélek vele.

-          Okké. Viszont nekem mennem kell. Mert…- nem tudta befejezni a mondatot, mert Seto magához rántotta és megcsókolta.

-          Elviszlek.

-          Jól van. Azt megköszönöm. – mosolyodott el.