Egy nap, egy pillangó fog a fény felé szállni,
Amikor a tükör előtt, veled együtt levágom a hajamat.
Az óra alatt lépések és visszahangok a folyosón
És velük együtt fénylik a véget nem érő eső hangja.
Valaminek a ragyogó létezését érzem, 
Ami egy édes virággá alakul át,
S édes gyümölcse méreggé válik.
Ma ismét esik. Csatlakozni akarok
A mához és ahhoz a naphoz, 
Az egek segítségével.
Ebben az őrületben és bizonytalanságban, 
Milyen messzire tudjuk eljuttatni,
Az összes számunkra fontos érzelmet,
Ebben az őrülteben, életet adtál nekem,
Ebben az őrületben és bizonytalanságban,
Meddig tudjuk eljuttatni,
A számunkra fontos dolgot?
Ebben az őrületben életet adtál nekem,
Meddig tudjuk megvédeni,
Az összes különböző létezést?