Egyedül

Semmi kedvem sincs bemenni tesire.. ahh..fáradt vagyok és elegem van ebből a tömegből..

Reggel van..csütörtök.. és tesire kell mennem.. jelenleg a vonaton vagyok.. bármerre nézek mindenhol ember és egy szusszanásnyi hely sincs.. mint mindig most is állok.. a félig nyitott vonatajtón jön rám a csípős, hideg levegő. Nyitott kabátomon felszökik a nyakamig és megremegek az érzéstől. Jobban magamra húzom és próbálok másra gondolni.. Lássuk csak.. japán fiúkák.. hm..igen.. máris jobb.

Beért végre..

Vacogva szállok le a vonatról és megyek a villamos fele.. körbenézek hátha látok valami ismerős arcot, de sehol senki.. megint mehetek egyedül.. szuper..

magamban átkozok mindent, hogy pont ijenkor nem akaszkodik rám senki.. így közelítem meg a megállót, ahol beállok az egyik pavilon alá, hátha oda nem fúj be a szél, de tévedtem.. jobban összehúzom magam és várom mikor jön meg a villamos.. miközben vártam, az emberek csak jöttek és jöttek.. akkor itt sem lesz nyugtom..

Beért végre és felszálltam.. beálltam az egyik sarokba és a táskámat beraktam a lábam közé, a földre. Eközben az emberek majd összenyomtak, annyian akartak felszállni. Majd elindul a szerelvény..

Lassan ment egyik megállóról a másikra én pedig csak vártam és dúdoltam magamban valami japán zenét. Majd az egyik megállónál felszállt mellém valami furcsa kékkabátos férfi.

Megint elindult a villamos.. én pedig néztem ki az ablakon.. majd lassan éreztem valami keményet a lábam között.. máskor is volt ilyen.. az embereknek a zacskójukból kiálló dolgai nekiszoktak menni a lábamnak..

de ez más volt..

valamennyivel puhább..és feljebb vándorolt.. kikerekedtek a szemeim és vettem egy nagy levegőt.

Elkezdtem másra gondolni ez nem lehet az amire most jelenpillanatban gondolok.. Próbáltam egy kicsit mocorogni, a másik oldalra fordulni, de annyian voltak, hogy moccani sem bírtam..

Majd az ismeretlen dolog ami a lábam között volt egyre feljebb kúszott és lassan simogatni kezdett.. a levegőt gyorsabban kezdtem el venni.. nem mertem lenézni, de megakartam tudni, hogy mi ez.. nyeltem egy hatalmasat és lassan lenéztem..

A szemeim még jobban kikerekedtek amikor megláttam magamon a mellettem álló férfinak a kezét.. most jobban elkezdtem mocorogni, másokat kissé talán megütve ezzel, de a férfi nem engedte, hogy mozogjak.. mutatóujját szorosan hozzám nyomta, mire én remegni kezdtem.. kezemet ökölbe szorítottam és szipogni kezdtem.

Csak arra tudtam gondolni, hogy mit kéne tennem, de az agyam teljesen kikapcsolt.. nem tudtam már mozogni sem.. Az ő keze pedig egyre jobban simogatott és jobban rámsimult. Megint elakartam lökni, de megint csak nem tudtam.

Bármilyen erőt akartam kipréselni magamból nem sikerült..teljesen tehetetlen voltam..
Kicsit összeszedtem magam és láttam hogy mindjárt odaérünk a következő megállóba.

Arra gondoltam milenne ha hirtelen, amikor kinyílik az ajtó leszállnék.. vagy őt lökjem le..? ez jobbnak tűnik..
Majd kinyílt az ajtó és minden erőmet összeszedve, hatalmasat lökve a rajtam heverő kezén leszállt, de előtte rámnézett és gonoszan szinte már undorítóan elmosolyodott..

láttam az egyik lány arcát aki épp most szállt fel és látva ezt az incidenst. ijedten néz rám.. majd amikor mindenki felszállt én az ajtónak támaszkodva lassan, hangtalanul sírni kezdtem..

majd megcsörrent a telefonom.. kikotortam a zsebemből és a fülemhez raktam.
- Igen..? - kérdeztem kissé rekedten.
- Szija merre vagy? Én már bent vagyok tesin.
-.. - nem tudtam megszólalni, megint sírni kezdtem.
- Valami baj van? Hahó?
- .. Ki tudsz jönni elém..? .. mindjárt leszállok villamos..- mondtam és a számhoz raktam a kezem.. a mellettem levő emberek érdekesen néztek rám.. de nem is érdekeltek.
- Aha, máris indulok. - mondta és lerakta. Én is lassan leraktam és megtöröltem a szemem. Mély levegőket vettem és amikor a villamos beállt a helyére leszálltam.

Elkezdtem indulni a csarnok fele.. majd amikor már majdnem odaértem megláttam őt és sietni kezdett felém. Majd amikor elém ért átölelt és elkezdet sírni rajta.. ő elkezdett nyugtatni miután dióhéjban elmakoktam, hogy mi történt..
Amikor beértünk másra sem tudtam gondolni csak a kék kabátra és a fickó lenyalt hajára..
Nem akarok többet egyedül lenni..
 

Khüm.. Nos lehet ha ezt elolvasod nem tartod nagy számnak, hogy "mit itélek én emiatt.." - de hidd el aki átéli egy borzasztó emlék marad és nagggyon sokáig nem felejti el..