KÍNAI PÉNZÉRMÉK



A kínai civilizáció hajnalán még csak egy tengeri kagylót használtak értékmérőként. A bronzöntés technikájának kifejlesztése után a bronz pénzek terjedtek el. Az első pénzleletek az i.e. 7. századból, a Tavaszok és Őszök Korszakból származnak. Ezek a lapátnyélformájú pénzdarabok átlag 5-6 cm szélesek és 10-15 cm hosszúak. Szintén e korszak jellegzetes pénze az ún. késpénz, amely késre vagy rövid kardra emlékeztet.

A pénz máig is ismert, legáltalánosabb formáját a Hadakozó Fejedelemségek idején (i.e. 5. sz-i.e. 3. sz.) nyerte el. Ekkortól váltak az érmék kerekké, a közepűkön egy négyzetes lyukkal.

A hagyományos kínai pénzérme alakjának megvan a maga sajátos szimbolikus jelentése. A kínai felfogás szerint az érmek köralakja az Égre, rajtuk a négyszögletes lyuk a Földre, a lyuk köré rendezett írásjegyek pedig a kultúrára, azaz magára az emberre utalnak. Így tehát a pénzérmék az Ég, a Föld és az ember tökéletes harmóniájának megvalósulását fejezik ki. Kezdetben az érme egyik oldalán, a lyuk egy-egy oldalán két írásjegyet helyeztek el. Ezek az ún. nien-haók, vagyis az uralkodási ciklusok két írásjegyből álló elnevezései. A szigorú kínai időrendnek megfelelően ezen nien-haók-ból a szakértő könnyedén megállapíthatja, melyik évben verték az érmét. Az érmék másik oldalát, a „fejet” vagy üresen hagyták, vagy különböző motívumokkal, legtöbbször növényi mintákkal díszítették. A Tang-dinasztia idejétől (7. sz.) az érméken feltüntették a pénztípus elnevezéseit, amelyre leggyakrabban a tung pao („általános kincs”) vagy jüan pao („fő kincs”) kifejezéseket használták. Így pl. egy „Csien-csung teng pao” feliratú pénzről egy időrendi táblázat segítségével könnyen meg lehet állapítani, hogy a Tang-dinasztia idején, 780-ban került használatba. A mandzsu Csing-dinasztia idején (1644-1911) a motívumok helyett a kínai felirat mandzsu nyelvű fordítását tüntették fel.

A bronzról fokozatosan áttértek a rézre. Igazi értékmérővé pedig az ezüst vált, amelyet tömbökbe, vagy csónak-alakúra öntve használtak. A rézpénz volt a váltópénz. Több tucat, de olykor több száz érmét fűztek fel egy zsinórra, hogy így forgalmazásukat megkönnyítsék. Az ilyen füzéreket csak ritkán számolták át, értéküket általában a súlyuk lemérésével becsülték fel. Mára a kínai érmegyűjtés a numizmatika különleges ágává nőtte ki magát. A világ különböző pontjain pl. Londonban, Tokióban, Hongkongban vagy Szingapúrban előkelő, nagyszabású árveréseket rendeznek, amelyeken kimondottan kínai érmék kerülnek kalapács alá. Egy-egy ilyen aukció alkalmával nem ritkák az ezer USA $ kikiáltási értékű tételek sem. A fentebb említett Tang-dinasztia korabeli érmék általában háromszáz-ötszáz USA $-ért találnak gazdára.

                         Forrás: Terebess szórólapok