Seto gondolataiba meredve sétált.

-          Meg kell keresnem azt a férfit. – mondta Seto miközben Nandot kereste. Befordult az egyik sarkon és meglátta Nandot.( ez gyorsan ment XD)

-          Hm? Te? – nézett rá Nando.

-          Mi történt régen Kirával? – nézett rá megvetően Seto.

-          Ez elég hosszú történet.

-          Nekem van időm.

-          Eh jól van …. Kira még nagyon régen amikor kislány volt, el jött megnézni egy korcsolya előadást. Nagyon tetszett neki és megakarta tanulni. Ez után sokat láttam a pályán. Nagyon ügyes gyerek volt és mindent könnyen megtanult. Egyszer felkeresett, hogy őt is vegyem be a csapatba. Persze egyből igent mondtam. Aztán hirtelen nem jött el az egyik edzésre. Az egyik gyerektől tudtam meg később, hogy Kira édesanyja kórházban van. Kira egyből oda ment.

        RÉGEN

Kira futott és futott, közben könnyei keservesen hulltak. Aztán egy kórház elé  ért. Egy darabig ácsorgott aztán berohant. A lift nem volt jó ezért a lépcsőn futott felfele. Aztán odaért a kiszemelt emeletre. Végigrohant a folyosón és bement az egyik kórterembe.

-          ANYA!!!!- kiáltotta amint beért. - …. Anya. – Kira nagyon megijedt, amint látta édesanyját sápadtan az ágyban.

-          Az édesanyja nagyon beteg. Sajnos rákja van. – ahogy kimondta ezt az ápolónő Kira szemei kitágultak.

-          Az nem lehet. – mondta Kira lehajtott fejjel. – AZ NEM LEHET! ANYA MOND, HOGY NEM IGAZ! – Sajnálom kicsim, de igaz…. És már nincs sok időm hátra….Gyere ide. – mutatott az ágy szélére. Kira odament és legugolt. – Figyelj rám.   Te tehetséges vagy. Ne hagyd, hogy az utadba álljanak. Ne kalandozzanak el a gondolataid, ha táncolsz….Álmomban láttalak, amint nagy, erős nő vagy….És képzeld egy nagyon jóképű férfival leszel. Híres leszel és mindenki fel fog nézni  a rád. Az én kicsi lányom lesz az egyik leghíresebb nő. És egy híres férfi karjai közt találod meg végső nyugalmat. Ő vigyáz rád és boldog, nagyon boldog leszel vele.

-          Anya ne beszélj mert ….

-          Nem érdekel…. Kira nekem már csak perceim vannak, de ezeket muszáj tudnod…. Ma majd eljön az idő büszkén fogok lenézni rád és segítek neked ha kell. Ne legyél olyan, mint én gyenge és ne akard egyedül leélni az életed. Látod én makacs voltam apáddal és látod, most itt vagyok egyedül, erőtlenül. A fiókomban van egy kártya…. A szülinapodon akartam odaadni, de máshogy alakultak a dolgok. Az a kártya van benne ami annyira tetszett neked. A jéghercegnő. Legyél olyan, mint ő, csak jégszíved ne legyen. Tanulj meg csillogni Kira….csillogni …. Ki….ra….

-          Anya….ANYA!!!!

Nandónál

-          Jól van Jukiro egy kicsit magasabbra és jó lesz.

-           

kopogtattak az ajtón.

-          Gyere be! – Kira lépett be komor arccal. -….Kira te vagy az? Édesanyád hogy van?

-          Meghalt.

-          Micsoda? De hogyan?

-          Rákos volt.

 Na vissza a valóságba

-          Ahogy Kira komor tekintettel kimondta ezeket, szinte megfagyott a levegő. – mondta Nando. – Az után sohasem láttam mosolyogni…. De aztán amikor 14 éves volt lement a jégpályára….És furcsamódon mosolyogva tért vissza. Azóta mosolygott. Azokban az időkben sajnos akkor vertem Kirát ha valamit nem úgy csinált amit mondtam neki. Nagyon szégyellem, de már nem tudom visszacsinálni. Aztán egy fellépésük után megjelent egy nő és Kirának egy ajánlatot tett….Napokig nem láttam Kirát, de aztán egyszer bejött és azt mondta, hogy elmegy. Az a medál amit elküldtem neki, a korcsolyamedál, az volt minden tanítványom nyakán. Mielőtt elment volna még azt is visszadobta…. Aztán végleg eltűnt. Árcsak a tévében láttam őt pár év múlva. Hát ennyi a történet mindent hallottál amit akartál?

-          Igen…. Már csak azt kéne tudni hol van Kira….

-          Itt vagyok…. Sajnálom Seto amit mondtam.

-          Én most elmegyek. – Mondta Nando és el is ment.

-          Szükségem van rád Seto.

-          És miért?

-          Mert szeretlek….

-          Hm? – csodálkozott Seto

-          Össze voltam zavarodva…. Sőt amiket akkor mondtam nem is emlékszem….Kérlek ne haragudj rám. Mert én…. Mindennél jobban szeretlek téged. Seto. – mosolyodott el.

-          Heh.

-          Mi az?

-          Ki mondta, hogy én haragszom rád?....Tudom hogy nem gondoltad komolyan amiket akkor mondtál.

-          Seto én....-  de Kira nem  tudta befejezni a mondatot, mert Seto odament hozzá és átölelte….Szorosan magához szorította, mintha évek óta nem találkoztak volna.

-          Nem muszáj elmondanod, hogy mi történt veled régen, de tudd én mindig itt leszek neked.

-          Jól van. Elmondom…. De ha lehet ne itt, mert mindjárt megfagyok.

-          Hm?- nézett rajta végig Seto és rögtön megértette. Kirán egy rövid, kissé szétszakadt topp volt. A nadrágja ugyan hosszú volt, de elég vékony. Seto levette a fehér köpenyét, vagy unikornisát vagy milyét és Kirára terítette.

-          De hát ez a ….

-          Cssss – rakta oda ujját Kira ajkaira. – Nem akarom, hogy megfázz…. Na gyere nem áll olyan messze az autó. – azzal mentek is az autóhoz. Amikor hazaértek Kira leült a kanapéra és mindent elmondott Setónak. Aztán fáradva egymás karjai közt aludtak el.