- Seto? Hahó? Ébredj már.- Ébredeztette Mokuba. - Hm….? – Kelt föl nagy nehezen Seto, aztán érezte, hogy valami a karjai között van. Lenézett és meglátta Kirát. - Nagyon aranyosak voltatok. Hehe – kuncogott Mokuba. - Hé öcsi! - Jól van- jól van. Inkább keltsd föl őt is. – azzal kiment Mokuba. Miután bezárta az ajtót Seto odahajolt Kira fölé és megcsókolta. - Ha minden reggel így köszöntenének, örömmel kelnék fel.- nyitotta ki szemeit Kira. - …. Jó reggelt. - Neked is. - Kéne egy- két ruha, mert ez már eléggé szét van szakadva….Hazaugrom egy percre, jó? - Még csak az kéne, én viszlek el. - Ha mindig te viszel el minden hova el fogok lustulni. - Én nem félek attól. Kis idő múlva már az autóban voltak. - Kira kérdezhetek valamit? - Mond csak. - Nando mondott valami olyasmit, hogy egyszer lementél a korcsolya pályára és mosolyogva tértél vissza….Mit láttál ott? - Miért akarod tudni? - Csak kíváncsi vagyok. - Értem…. Téged láttalak Mokubával. - Mi? - Láttalak benneteket, olyan boldogok voltatok. Egy kicsit meg is irigyeltelek titeket.... Aztán miközben néztelek titeket nem néztem az orrom elé és elestem…. „ - Áuu, ez fájt. – mondta Kira, miközben a derekát fogta. - Hé, jól vagy?! – mondta egy barna hajú fiú aki a kezét nyújtotta felé. - Ehh, persze, csak a derekam fáj.- pirult el Kira, miközben felsegítette a fiú. - Köszönöm - Vigyázz magadra, bajod is eshetett volna. - Persze. - Na, szia! – azzal visszament a fekete hajú tesójához. - Mi van Seto?! Csajozol? – mondta a fiú. - Nagyon vicces Mokuba! - Pedig nem néz ki rosszul! „- Szóval Seto…. Ez a neve „ - Hát ez történt. - Szóval te voltál az a lány…. Most hogy így mondod eléggé hasonlítasz rá…. - Ájjjj!!!! - Hm? – ált meg Seto - Itt vagyunk. – vágott bájos pofit Kira, egy nagy villa előtt. - Azt ne mond, hogy itt laksz! - Pedig igen. Na bemegyünk? - Eh, persze.- mentek a nagy kapu előtt. Kira megnyomta a kapucsengő alatt lévő gombot. - Ki az? – szólt egy női hang a mikrofonból. - Én vagyok az Jukiro, Kira! - Áhh, kisasszony máris nyitom!- azzal nyílt is a kapu. Kira és Seto átmentek az előudvaron. Mellettük nem is voltak más csak fák. És egy szép szökőkút középen, amin egy sellő volt. Aztán nyílt a bejárati ajtó. - Szia Jukiro! – intett Kira az éppen lépcsőről lefelé tartó lánynak. - Kisasszony azt hittem már haza sem jön! - Nyugi-nyugi csak nála aludtam! – mutatott Kira a mellette álló Setora. – Jukiro bemutatom neked Seto Kaibát! - Kisasszony csak nem.... - De igen ő az - Nagyon örvendek! – nyújtotta oda a kezét Jukiro és kezet fogtak. - Csak egy pár ruháért és cuccokért jöttem haza, utána megyek vissza. - Csak nem a…. - Jukiro, ha még egy olyan kérdést teszel fel amire amúgy tudod a válasz, akkor nagy baj lesz.- mondta mosolyogva a lépcsőn felfelé tartó Kira. A folyosó lévő szobába bementek. A falon egy két plakát volt amin zenészek voltak. Az íróasztala bumeráng formájú volt. Azon egy csomó könyv és ceruzák voltak. Az ágya elég nagy volt, amin az összes ágynemű fehér volt. Kb:: 7 párna volt rajta, abból 4 elég méretes. A padló olyan márványköves volt. A szobában volt még egy ajtó ami a ruhákhoz vezetett. - ….Mindjárt jövök csak összeszedek pár holmit. Addig nézz körül. - Oké.- Egy ideig még nézte a másik szobában repdeső ruhákat aztán az íróasztalhoz ment. Az egyik fiók félig nyitva volt. Kinyitotta. Eléggé meglepődött amikor meglátta mi van benne. Tele volt iskolai tankönyvekkel és füzetekkel. - Na, kész vagyok! Mehetünk is!....Ajajaj- nézte Setot, aki a székében ül és az egyik füzetét nézte. - Bizony ajajaj. Na mond, mi ez? - Füzet.- vágott bájos pofit. - Nem mondod? De milyen füzet? - Vonalas? ( XD ) - Nagyon vicces . Na elmondanád végre? - Hát persze. Az egy iskolai füzet , ugyanis suliba járok. - De már ki kellett volna járnod mióta. - Igen, ez így is lenne, csak hogy én kiskoromban, serdülőkoromban, nem tudtam járni. - Így már világos. - Na most nem megyünk? - Dehogynem. – kimentek a szobából, aztán le a nagylépcsőn és amikor már kiléptek volna az ajtón: - Kisasszony!!!! – mondta Jukiro. - Hm? – fordult meg Kira. – Áh Jukiro . Mit szeretnél? - Csak szeretném tudni, hogy mikor jön haza? - Ohh, hát azt nem tudom…. De mondtam már neked ha kellesz úgy is hívlak. Amígy nem vagyok itthon nyugodtan elmászkálhatsz. - Tudom Kisasszony. Akkor viszont látásra! - Áhh, majdnem elfelejtettem, találkoztam Nandóval. - Igen, és hogy van? - Él, még. Na mindegy szervusz. – azzal elmentek. Az autóban : .. - Az a lány honnan ismeri Nandót? – kérdezte Seto - Ő is a tanítványa volt. Azért nem maradt vele, mert ő volt a legjobb barátnőm és amikor eljöttem ő is velem jött. - Hát nem volt egyszerű életed. - Hát nem. – már meg is érkeztek. Felmentek. Kira kapott egy szobát ahol lerakta a cuccait. ….- Na elmegyek fürödni jó? - Oké. – amikor Kira elment, Seto is kiakart menni a szobából, de észrevette, hogy a táskájából kiesett, egy olyan ellenőrző féleség. Felvette és belenézett. Kira ellenőrzője végén egy csomó beírás volt órai magatartás problémával. A jegyei ugyan jók voltak, de a magatartásával még gondok is lehetnek. – Seto úgy gondolta ez már tényleg nem tartozik rá, ezért visszarakta a táskába és elment. Amikor Kira kijött a fürdőből összetalálkozott Mokubával. - Szia Mokuba! - Áh szia Kira. Setot nem láttad? - Mióta elmentem fürödni nem láttam. - Itt vagyok.- mondta Seto a folyosó végén. - Áhh, bátyó! - Mokuba hogy-hogy már ilyen hamar itthon vagy? - Korán? Fél 5 van. - Mennyi? – mondta Kira és Seto egyszerre. - Azt hiszem kicsit elkocsikáztuk az időt nállam.- mondta Kira - Te voltál Kiránál ? – kérdezte Mokuba Setotól. - Voltam. - És milyen a háza? - Hát nagy. - Ó, szupi, szupi. Majd ugye én is elmehetek egyszer hozzád! - Hát persze! A kicsi Mokubának mindent- simogatta meg Kira Mokuba fejét. < Másnap reggel> - Nekem most el kell mennem! - Hova? – kérdezte Seto. - Hétfő van, vagyis suli! Sajna. Majd kb:. 2- kor jövök. Na szia! – azzal egy gyors csókot lehelt Seto ajkaira. Seto nem bírta ki hogy ne lássa milyen suliba megy Kira. Ezért utána ment, úgy hogy Kira nem látta. Egy ideje már ment aztán hirtelen megállt egy ház előtt és nekitámaszkodott az oszlopnak. 2 perc múlva egy barna hajú lány futott ki az ajtón. - Áh, Kira! Késtem? - Dehogy. – mondta Kira majd elrugaszkodott az oszloptól és elindultak. Kira nem olyan volt, mint Setonál. Sokkal komolyabb volt. Amikor már megbizonyosodtak arról, hogy a lány anyukája már nem látja őket, megálltak. Levették a piros iskolai fölsőt és alatta mindkettőjüknek egy fekete topp volt. A fejükre egy fekete homloktakarót raktak. - Na így már jobb! Nem igaz Riko?- mondta Kira - Dehogynem. Na menjünk. – és mentek is. Beértek a suli kapujához. Egy nagy épület volt, külön kocsibejáróval és parkolóval. Ez egy olyan suli volt , hogyha valaki kiskorában nem tudott iskolába járni itt megtehette. A termekben külön kamera volt. A kapunál sorompó volt. - Kira! Riko! – szólt egy férfi. - Tessék, Matsuo- sama. – mondta Kira - Az egyik diák panaszt tett ellenetek, mert megfenyegettétek őt, hogyha nem adja oda a leckéjét megveritek. - Már elnézést tanár úr, de az én leckémről van szó. A gyerek elvette tőlem és nem akarta visszaadni. - Igen én pedig mondtam neki ha nem adja vissza pórul jár….De most ne haragudjon óránk van. – mentek el a lányok. - Ezek a gyerekek. – sóhajtozott - Elnézést - Igen? – nézett oda a tanár ahonnan a hang jött. - …. Maga Seto Kaiba? - csodálkozott a tanár. - Igen. - Mit parancsol? - Kira Manaseról szeretnék megtudni pár dolgot. - Áh, a kis Kiráról? Persze mindent. A mi iskolánkban eléggé híres maga. - Tényleg? Ezt jó hallani. - De tudja mit? Miért nem jön be megnézni az órákat?A termekbe van kamera és mindent látunk. - Persze, miért ne. – út közben beszélgettek Kiráról, a magatartásáról és minden más egyébről. Aztán beértek egy nagy szobába, ami tele volt képernyőkkel. – A diákok tudnak róla, hogy megfigyelik? - Egy pár, de ők jó tanulók. Természetesen Kira nincs köztük. De ami nem jó, az az hogy Kira tanulása pár hónapja leromlott és a magatartása se olyan, mint régen. De nézze csak meg ! – mutatott az egyik képernyőre, ahol Kira ült Rikoval. Kira éppen a könyvébe firkált, amíg Riko levelezett egy fiúval. - Te Kira szerinted jól néz ki? – súgta oda neki Riko. - Hm? – nézett oda lapítva Kira. - …. Hát nem tudom nekem nem az ízlésem. De ….- húzott elő egy fényképet Kira. – Ő nagyon is! - Hehe. Kis mázlista. - Hé Kira ! Riko ! – szólt a padok alatt lévő lány. - Áhh! – ugrott fel Kira - Manase kisasszony, mi baja? ( Kira Manase. Ugye ez a teljes neve ^^) – szólt a tanár. - Se –semmi csak egy pók. - Jól van akkor üljön vissza. - Természetesen. - Ha lehet ne buktass le Kira. – szólt a lány. - Jól van Kumiko, de akkor ne mászkálj a padok alatt. - Nem tehetek róla, elkéstem és ha a tanár észreveszi, hogy elkéstem megint beírnak. - Jól van de húzz vissza a helyedre! - Jól van – jól van, már megyek is! - Ajánlom is. - De egy kérdést feltennék! - Mond. - Ki van a képen? – Kira elővette a képen és megmutatta neki. - Seto Kaiba! Te mázlista!!!! – Kira próbálta mutogatni, hogy halkabban, mert meghalják, de az utolsó két szót olyan hangosan mondta, hogy:… - Kumiko kisasszony megmondaná mit keres ott? - Csak leejtettem a tollamat és utána mentem. - Persze jó kifogás na menjen a helyére. - Értettem. - ment is volna de még… - Jah és hol volt óra elején? - Én? Itt voltam. Tanárnő vennie kéne egy szemüveget! – mondta gúnyosan Kumiko. - Na de …. - Ezt nem hiszem el az én képemet mutogatja!- háborgott Seto. - Akkor most már tudom mik azok az S betűk a könyvében. - Ezt hogy érti? - Nézze csak meg! – húzta elő Kira egyik könyvét. Seto megfogta és belelapozott. A könyve tele volt olyan S betűkkel amik szívekbe voltak beleírva. – ha jól sejtem ezek az S betűk a maga nevét rejtik. Jól gondolom? - Valószínű. Hm? – kapta fel a fejét a képernyőre. - Kira Manase ha most azonnal nem hagyja abba ezt a nemtörődöm viselkedést repül a suliból. - Tőlem, de előtte szóljon, hogy még időben növesszem meg a szárnyaimat! – erre az egész osztály hangosan el kezdett nevetni, amire kisebb hangzavar lett. - Azonnal hagyjátok abba!! – ordibált a tanárnő. Végül Kira felé hajította az egyik súlyos könyvet. Kira gyors reflexeinek hála fel ugrott a székből és a levegőben fordult egy nagyot. - Háh ? – lepődött meg Seto. - Jöjjön ! - Mi ? - Ezt a tanárt már többször is feljelentették, de nem hittem volna, hogy tényleg üti a gyerekeket. – futottak a teremhez ahol Kiráék voltak. – Takumi asszony, kérem most jöjjön velem! - De ez a gyerek nem törődik semmivel! - És az ok arra, hogy hozzávágjon egy könyvet. Még baja is eshetett volna!- magyarázta a tanár. - Nagyon sajnálom. Ez az én hibám. – mondta Kira. - Mindkettőjük a hibás. - Lehet. Elhagyom ezt az iskolát. – állt fel a földről Kira. - De Kira ez nem ok semmire. - De igen. Én nem illek ide. Sayonara. – ment volna ki az ajtón, de észrevette, hogy Seto ott áll. – Seto? Te mit keresel itt? - Utánad jöttem. Megéreztem a bajt. - Gomen. ( bocsánat) . - Viselkedhetnél nőiesebben is! - Eh, igen. - Biztosan el akarsz menni? - Igen. Én nem tartozom ide. - Kira! Ez nem igaz, hiszen mindenki szeret téged! –mondta Riko. - Riko…. - Különben is ha elmész elmondjuk mindenkinek, hogy Seto Kaiba a fiúd!! – mondta Kumiko. – erre Kira és Seto rákvörösek lettek - Eh….izé…..én….mi….. Na jó nekünk sajnálatos módon most mennünk kell . Sayonara! – azzal futottak ki az épületből. – Kéne egy autó. - Taxi? - Nekem jó. – Seto hívta a taxit. Amikor megjött hazavitte őket, persze Setohoz, mert mindig oda mennek. Szóval amikor hazaértek megbeszélték ezt a dolgot. Amikor a végére értek a beszélgetésnek észre sem vették, hogy este van és lefeküdtek aludni.