Eltelt pár hónap. Seto sokszor nem volt otthon. Ilyenkor Kira elég magányos volt, de amikor hazaért mindig a nyakába ugrott. Néha szó szerint. Kira baromi keveset töltött el régi házában. megmondta Jukironak, az egész házat birtokolhatja, mert csak nagyon ritkán fog hazamenni. Szóval a lényeg::

- Áh, hol van az én egyetlen szerelmem!! – toporzékolt Kira a nagy francia ágyon. Hirtelen hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó.- Seto!!!! – ugrott ki az ágyból és futott le a lépcsőn. Amint meglátta Setot beleugrott a nyakába és egy gyors csókot lehelt a fiú ajkaira. Majd a földön fekve ölelgette Kira Setot.

- Ennyire boldog vagy, hogy hazajöttem? – pislogott Seto.

- Naná! Te vagy az én egyetlen, utánozhatatlan szerelmem. – mosolygott és közben egy pillanatra sem engedte el Setot.- Tudod milyen magányos vagyok nélküled?! - Nekem sem valami könnyű. De most egy pár hétig nem lesz semmi teendőm. - Jáj, de jó! – karolta át a nyakát Kira. - Ma a szokottabbnál is boldogabb vagy. Van ennek valami oka? - Igen. Kialudtam magam. És mert tegnap izgalmasan telt el az estém. – erre Seto és Kira is egy kicsit elpirult. Majd Seto hevesen megcsókolta a lányt, ölébe kapta, beviharzottak Kira szobájába és bevetették magukat az ágyba. - Na folytassuk amit tegnap? – mondta Seto és közben heves csókokkal borította Kira nyakát. - Az ilyet meg se kell kérdezni. – majd leszedték egymásról a ruhákat. Majd bevetették magukat a párnafelhőbe és …. Másnap reggel Kira Seto mellkasán ébredt. Seto kelt fel elsőnek. Nézte a nyugodtan szuszogó lányt. Egy kis időre rá ő is felkelt. - Mi az? Mit nézel? - Baj ha nézlek? - Nem. – Majd közelebb hajolt Setohoz és megcsókolták egymást. - A tegnapi este jobb volt, mint a múltkori. - Miért a múltkori nem volt jobb? - Dehogynem, de ez jobb volt…. Ajaj. – vágott le Kira aggódó arcot. - Mi az? - Te ugye Mokuba mélyen szokott aludni? – Setonak most már végre leesett mit akart mondani Kira. - Ha arra gondolsz, hogy a tegnapi dolgokat hallotta-e, akkor nem tudom. - Nem kéne felöltözni és megkérdezni? - Várjunk még azzal.- mondta Seto és Kirát a hátára döntötte és a nyakát kezdte el csókolgatni, ami Kirát speciel csikizte. - Hé, ez csikiz!! Seto!! – Seto abbahagyta, amint hallotta hogy valaki lejön a lépcsőn. Seto kipattant az ágyból magára vette a nadrágját és kiment. - Jó reggelt bátyó. – mondta Mokuba. - Neked is. Jól aludtál? - Persze. - Nem hallottál semmit? - Nem, miért kellett vollna? - Nem, csak Kirával filmet néztünk. - Értem. - Na én megyek vissza hozzá. Reggelizz meg és menj suliba, oké? - Persze. Szióka. - Szia. – mondta Seto és visszament Kirához. Becsukta az ajtót és szemével keresgélni kezdte a lányt. Nagy nehezen meg is találta, a takaró alatt. Seto mellé ült, ahol a fejét vélte, majd levette buksijáról a takarót. - Hát te? - Szundikáltam.- mondta Kira - Akarsz még? - Nem már kipihentem magam. – azzal Seto combjára rakta a fejét. - Akkor miért pihizel a lábamon? - Ez nem pihizés, hanem Setozás. - Világos. Mokuba nem halott semmit. - Az jó. Ugye most jó sokáig nem mész dolgozni? - Egy ideig biztos nem. - Jaj de jó. És mára van valami programod? - Van. - Igen? És mi? - Veled eltölteni az egész napot. - Hm, e jó szórakozásnak tűnik. - Ugye? – ennek a mondatnak is csók lett a vége. – nagy nehezen kikászálódott az ágyból. Felvette a mára kikészített ruhát és…. - Elfordulnál? - Miért? Már láttalak meztelenül? - Akkor is. - Ehh. Na jó. – fordult el Seto. Közben Kira felvette a pólóját. – Most beletiportál a lelkembe. - Miért? - Mert egy férfi szereti nézegetni a szerelmét. - Igen? Akkor bocsánat. Megfordulhatsz. - Végre. - Hol van Mokuba? - Valószínűleg már suliba tart. - Értem. És mi mit csináljunk? - Nem tudom. - Oh, tudom már! - Nah? - Ma felkértek egy fotózásra, de nem akartam elmenni. Mi lenne ha elkísérnél? - Tőlem, mehetünk! – mondta Seto. – Messze van? Mert ha igen, mehetünk kocsival. - Messze van, de nem te vezetsz hanem én, a saját autómmal.. - Te tudsz vezetni? - Hát persze. Na gyere lent parkol a kocsim! - Mióta? – ment utána Seto. - Tegnap óta. Amíg nem voltál itthon elmentem értem. Itt is van! – mutatott a villa előtt lévő autóra. Egy fekete színű tök jó kocsi volt. - Hogy lehet egy ilyen lánynak egy Lamborghini Gallardoja? - Hogy érted azt, hogy ilyen lánynak? – kérdezte Kira karba tett kézzel. - Tudod hogy értem. - Igen- igen. Na száj be. – Beszálltak az autóba és elindultak. – Nem zavar ha bekapcsolom a rádiót? - Dehogy. - Köszöntök minden kedves hallgatót! Nem rég szerzett magának éneklés terén hírnevet Kira Manase, de máris mindenhova őt kérték fel. Sajnos ebből nagyon keveset vállalt el. Vajon mi lehet oka? Talán barátja van? Van csak nem ér rá? Nos ezt senki sem tudja. De egyben biztos vagyok! Ez a lány tele van meglepetésekkel! De ha már róla van szó hallgassuk meg az egyik számát!.... – Kira szélsebesen kapcsolta ki a rádiót. - Nahát te énekelsz? – csodálkozott Seto . – Azt hittem, csak táncolsz. - Hát igen, csak nemrég egy tévéműsorban, énekelnem kellett, mindegy ez hosszú. Szóval valamelyik nap, felkeresett egy férfi és felajánlotta, hogy ének terén is hírnevet szerez nekem. Én pedig belementem. Hát dióhéjban ennyi. - Értem. De nekem miért nem szóltál? - Nem is tudom, valahogy jobban lekötöttél te. Na itt vagyunk! – mutatott egy magas épületre. - Kira! - Itt van Kira! - Oh, de menő kocsija van! - Ki az vele?! - Tudtam, hogy ebből még baj lesz. – mondta Kira, integetés közben. – Mindegy megyünk a hátsó bejáraton.- Fordult be egy utcán. Ott már volt 2 biztonsági őr, akik nem engedték a rajongókat oda. Kira és Seto kiszálltak. – Köszönjük. - Kira! Örülök, hogy itt vagy! – jött ki az épületből egy barna hajú nő. - Szervusz Akane. - De jó formában vagy. - Te sem panaszkodhatsz. Ohh, bemutatnám neked Seto Kaibát. - Örvendek. – fogtak kezet. – Mi az Kira, befiúztál? – mentek be az épületbe. - Mondhatjuk. De ez maradjon titok. - Persze, bennem megbízhatsz. Na szóval. Newtype újságnak kell fotókat csinálnunk. - Értem. – bementek egy kék ajtón ami bent tele volt fotósokkal. - Szervusz Kira, végre itt vagy! – köszöntötték. - Hellóka. Na mit vegyek fel? - Ott vannak a ruhák! – mutatott egy szekrényre. - Azt ott mind?! - Nem csak egyet amelyik tettszik. - Na azért! – ment oda Kira. Ki vett egy szürke toppot, meg egy farmernadrágot. – Hm, jó divatos! – bement a szekrény mögé és felvette. – Na itt is vagyok. - Jól van áj be oda! - Okké – ált be. Mindenféle pózokba be állt, és kattogtam a gépek. Egy óra múlva készen is voltak. Közben kitalálták, hogy más ruhába is kéne. – Jól van mi elmentünk! - Jól van! Köszönjük Kira! – mondta Akane. - Nincs mit. Na hellóka! - Viszlát – mondta Seto. Kira kidugta a fejét a bejárati ajtón, hogy van-e valaki kint. Mivel nem látott senkit kiment. Beszálltak az autóba és haza mentek. - Végre itthon! – mondta Kira, miközben Seto szobájában lehuppant a díványra. - Itthon? Végre, hogy ezt mondod. - Eddig még nem mondtam? - Nem. - Hát akkor most mondtam. - Te aludjál itt nyugodtan, én még megcsinálok valamit. – kapcsolta be a gépét az asztalnál! - Jól van. – mondta fáradtan Kira. 30 perc múlva ránézett Seto. Látta, hogy már mélyen alszik. Nem tudott így dolgozni. Kikapcsolta a gépet. Odament Kirához és legugolt hozzá. Egy ideig csak nézte a nyugodtan szuszogó lányt. Aztán óvatosan felemelte és berakta az ágyba. Seto is lefeküdt mellé. Betakarta Kirát és őt is elnyomta az álom.