Amikor hazament Seto nem volt otthon hanem csak Mokuba ült a kanapén, miközben tévézett.

- Megint be kellett mennie? - ült mellé Kira.

- Ühüm.

- Kár. - karolta át térdeit. - Jé! - nézett rá Mokuba. - Mi a baj? - 4 fehér csík van a hajadba.

- Áhh, igen, mert a lányok befestették. - tapogatta meg.

- Szuper. Amúgy láttunk a tévében, tök ügyesek vagytok.

- Köszi szépen.

- .... Te Kira figyelj csak.

- Mondjad, szívem. - mosolygott rá.

- Nem énekelnél? Valami altató féleséget. - nézett rá kérlelően Mokuba.

- Persze, hogy igen, de előbb még elmehetek lefürödni?

- Naná.

- Jól van, addig te menj az ágyadba. - Mokuba bólintott, Kira pedig felment a fürdőbe. Amikor végzett bement Mokuba szobájába, de nem volt ott. Lement a nappaliba és ott nézegetett egy újságot, de már pizsiben. - Hé, te! Nem azt mondtam, hogy a szobádban várj. - tette csípőre a kezét.

- De igen, csak nem bírtam megmaradni egy helyben, de már megyek is. - azzal felfutott Kira mellett a lépcsőn. Kira is utánna ment. Mokuba bebújt az ágyba és lehajtotta a fejét a párnájára. Kira a fejére tette a kezét.

- Setsunasa no kagiri made dakishimetemo

Itsumademo hitutsu niwa narenakute

Yasshisa yori fukai basho de

fureau nowa itami dake

Futari o musunde kudasai.... - közben lent nyílt a bejárati ajtó és Seto jött meg. feltűnt neki, hogy sehol sem világít a lámpa. Felment Mokuba szobájába és látta, na meg hallotta, hogy Kira ott énekel mellette. Amikor Seto belépett épp akkor végzett a dallal is. Felállt a székről egy puszit nyomott Mokuba fejére és eligazgatta rajta a takarót. Majd letérdelt az ágy mellé és nézte a békésen szuszogó fiút.

- Édes ahogy alszik, mi? - mondta halkan Seto és Kira háta mögé lépett.

- A szívbajt hoztad rám. - suttogta.- De igazad van. - nézett vissza rá.

- Na gyere, álmos vagyok. - fogta meg szelíden Kira kezét Seto és magával húzta a szobájukba.

Reggel Kira nem találta sem Mokubát, sem Setot. Mokuba a suliba ment, Seto pedig hagyott egy üzenetet az asztalon, hogy kora reggel be kellett mennie.

- Nem azt mondta, hogy egy ideig nem megy be? - mérgekődött magában. - Na jól van. - ment a ruhásszekrényhez. Ki vett egy kék farmernadrágot, egy piros ujjatlan pólót, magára vette és lement. Lábára húzta a jól bevált fekete cipőjét és ki állt a kocsjával. A Kaiba Corp hátsó parkolójába beállt és felment a liften. Amikor odaért seto irodája elé ott volt az a lány aki a múltkor nem akarta beengedni. Ő Seto titkárnője.

- Á, jó reggelt Mary. - ment oda a púlthoz Kira.

- Önnek is. - mondta. - Ha Mr. Kaibához jött sajnos megbeszélése van.

- Értem. Na nem baj, de légszives tegezz.

- Na de....

- Semmi de. - tette maga elé a kezét. - Tegezel és kész.

- Jól van- mosolyodott el.

- És nem tudod mikor végez Seto?

- Ezt sose lehet tudni, de szerintem nem soká, mert már jó ideje bent vannak. Addig ülj le. - mutatott a pult melletti székre.

- Oké, köszi. - ült le. Egy ideig beszélgettek aztán kijött Seto 2 férfi és egy nő. Kira felállt a székből.

- Akkor mindent megbeszéltünk, ugye? - kérdezte az egyik férfi.

- Igen. - bólintott Seto.

- Akkor mi megyünk. - mondták és elmentek. De a nő ott maradt.

-Mondja csak Mr. Kaiba. Nem szakítana rám egy kis időt? - tette az arcára a kezét. Seto éppen készült volna leverni a nő kezét amikor....

- Veszed le a festett körmeidet róla!! - förmedt rá Kira és leverte a nő kezeit.

- Kira? - nézett rá értettlenül Seto.

- Kira? Mármint Kira Manase? - nézett rá a nő.

- Igen én. Na húzd el a csíkot amíg szépen mondom.

- Ugyan miért? Ki vagy te, hogy ezt mond nekem?

- A melletted álló személynek a barátnője. - mosolygott gonoszan

- Mi? De az nem lehet, ő senkit sem enged közel magához.

- Pedig engem igen. - tette csípőre a kezét.

- Ugyan mit tudsz te róla.

- Elég sokat.

- Na halljam.

- Hát jó....Született október 25-én, Horoszkópa skorpió, 186 cm, 65 kg. Vércsoporta A. Van egy testvére Mokuba, akiért mindent megtenne. Csak a hátán szeret aludni, nem szereti a romantikus könyveket és utál korán felkellni, akkor morcos. Szereti a gyors kocsikat és motorokat. Dolgozni a saját gépén szeret. És a többi és a többi. Ennyi elég kedves hölgyem?

- Menj a franca. - ment el mellette.

- Oda talán nem, de Setohoz igen. - mondta gúnyosan, amire a nő leverte az asztalon álló vázát és beviharzott a liftbe. - na ezzel megvolnánk. - csapta össze a kezeit Kira, majd hátrafordult, hogy lássa Setot, de Mary és az említett meglepett arcával találta szemben magát. Miután látta Mary túl sokáig bámészkodik gyorsan el kezdett mindenféle mappákat, meg iratokat nézegetni. - öhm.... valami baj van?

- Semmi.... mármint amit az előbb mondtál.... hogy .... áá mindegy. - akart volna bemenni az irodájába.

- Igen! - mondta Kira, amire Seto megállt.

- Hm? - nézett hátra.

- Igen, jól hallottad amit mondtam....hozzád mennék. - erre szóra Seto is és Mary is ledermedt.

- Ko-komolyan? - eszmélt fel Seto.

- Teljesen. - döntötte oldalra a fejét, mosolyogva Kira. - Ohh, jah igen csak azért jöttem be szólni, hogy mondjam későn fogok hazajönni, mert van egy fellépésem. Na pápá. - szaladt el. - Szia Mary. - intett ahogy beszállt a liftbe. Lement egyenesen a garázsba ahol már az ő jól fűtött autója várta, mivel meglehetősen hideg volt. - Ó a franca, nem hittem volna, hogy ennyire hideg van. talán haza kéne mennem valami meleg cuccért. - gondolta, majd nyúlt az ajtóhoz, hogy kinyissa, de amint megérintette, egy furcsa emlékfoszlány jelent meg előtte. Egy kéz, ami tele volt vérrel. Annyira váratlanul érte, hogy megingodt az egyensúlya és hátra esett. A homlokához kapta a kezét és érezte, kiverte a víz. Libabőrös lett és még jobban elkezdett vacogni, mint eddig.

- Kira! - hallotta meg Seto hanját és azonnal oda is futott hozzá. - Mi történt, jól vagy? - fogta meg a vállát.

- Persze. - mondta és magára eröltetett egy mosolyt.

- Na ne mond, vacogsz. - vette le magáról azt a .... (fehér köpeny....? nem tudom, hogy írjam le, gomen, de aki ismeri Setot az szerintem tudja ^^) és ráterítette Kirára. - Köszönöm. - fogta meg és még jobban magára húzta és ő sem tudta miért Setohoz bújt.

- Kira?.... valami baj van? - értettlenkedett és átkarolta.

- Nem tudom.... Fáj a fejem és hirtelen úgy éreztem magam, mintha egyedül lennék az egész világon.

- Dehát nem vagy ezt te is tudod. - mosolygott rá.

- Igen, tudom. - nézett fel Seto gyönyörű kék szemeibe. - Ohh, de te nem fázol? - tette a kezét Seto - éra.

- Dehogy.... Na gyere. - húzta fel magával Kirát.

- De hova?

- Haza. Hova máshova? - nézett rá.

- De a munkát, úgyértem nem hagyhatod csak úgy itt őket.

- Dehogynem, ez az én cégem. Meg amúgy is, amit akartam azt már megcsináltam. Na gyere.... Oh.... - állt meg.

- Mi a baj? - ment mellé Kira.

- Most melyik autóval majünk? - tette csípőre a kezét.

- Menjünk a tiéddel azt úgy is jobban szeretem.

- Miért?

- Hát mert....- pirult el. - a kocsid bevette magába a te illatodat.

- Oh igen? - mosolygott Seto és odament Kira ellé. Megfogta Kira állát és egy gyors mégis érzéki csókot lehelt az ajkaira. - ennyire tettszik az illatom? - nézett méllyen a szemeibe.

- Dönts el te magad. - csókolt vissza neki Kira, majd beültek az autóba és Seto kihajtott.

- Még rosszul érzed magad? - kérdezte és egy pillanatra rá nézett.

- Már jobban vagyok. Nem hittem volna, hogy ilyen rossz idő lessz. - nézte az utat, ami már alaposan föl volt áztatva az eső miatt, mert már az is eleredt. - .... Te figyelj csak.

- Mondjad.

- Az a nő ki volt? - gondolt vissza rá.

- Csak az egyik ügyfelem kolegája. Ne aggódj.

- Én nem mondtam, hogy aggódok. - tette oldalra a fejét, majd megint átjárta az a hideg érzés és megint beugrott neki egy furcsa kép, ahol ő és egy kék hajú lány áll egymással szemben. Arcát kezébe temette és kapkodta a levegőt.

- Kira jól vagy? - nézett rá.

- Persze, te figyelj az útra, mert nem akarok felkenődni semmire.

- Oké. - mosolyodott el.

" - Mi a franc.... ezek a képek....és miért lettem ilyen rosszul tőlük? Biztos csak elkaptam valamit....kutya bajom. " - gondolta.

- Itt vagyunk. - hajtott be Seto a nagykapun. Majd segített Kirának kikászálódni a kocsiból.

- Kösz, de megy egyedül is. - majd bement. - Nahát Mokuba te itt vagy? - nézett a előtte álló fiúra.

- Jah, de neked mi a bajod? És miért van rajtad Seto ruhája?

- Mert rosszul van. - ment Kira mellé Seto.

- szia bátyus.... szerintem feküdj le Kira, attól biztos jobban leszel.

- Oké. - ment el mellette. Felment a lépcsőn, de előtte még lerakta a korlátra Seto ruháját. Bement a szobájába és becsukta az ajtót. Lehuppant az ágyra és máris elnyomta az álom.

" Egy szürke hajú lány állt egy nagy sírkamra előtt. Furcsa fekete ruhája volt: Egy szoknyaféleség ami a térde felett ért véget, és egy szintén fekete ruha ami hasonlított egy rövidujjú pólóra, de mégsem az volt. A dererkánál bal oldalon a fekete ruhán átötött a vörös színű folyadék, ami vér volt.

- Akira kérlek hagyd abba. - mondta egy kék hajú lány, aki egy építmény falánál figyelt. A környék tele volt ősi építményekkel és sírkamrákkal.

- Ugyanmár, mi baj lehetne? - fordult hátra. - Ez csak egy ártalmatlan építmény.... Kisara. - mosolygott gonoszan.

- Ne csinál ezt Akira. Tudom mit akarsz csinállni. - ment közelebb.

- Na és mit?

- Hagyd abba, mert....

- Mert mi? Talán megmondasz Seto - samának? - ment elé.

- Nem szükséges. - ment a háta mögé valaki.

- Heh? Te vagy az? - csodálkozott.

- Én. Mit csinálsz már megint? - mondta Seto-sama.

- Semmit.... csak nézelődtem. Tán nem szabad?

- De azt lehet, csakhogy nem azt csinálod.

- Hadjatok békén, én csak....

- Te vérzel? - nézett Seto - sama a vérző pontra.

- Csak rossz napon van. - fordult el.

- Már megint vele találkoztál, ugye? - nézett komolyan rá.

- Igen. - adta be a derekát. - de ez nem fontos. Én foglalkozok vele, te csak csináld a dolgod Yamival. - ment el.

- Várj! - kiáltott utánna Seto - sama. - Nem akarom, hogy még egyszer találkozz vele.

- Nem mondhatod meg mit csináljak. - mondta a válla felett, majd eltűnt az egyik építmény mellett.

- Nem értem mi van vele. - ment mellé Kisara.

- Én sem. Mióta megjelent ő, teljesen más lett. - Kira, mint akit meglőttek, kiugrott az ágyból. Kissé zihálva és verejtékben úszva.

- Seto....sama? - kerekedtek ki a szemei....