- 2 napig? – csodálkozott Yuushi.
- Igen, 2 napig. – ismételte meg Sakaki – senpai. – azokon a napokon nem leszek elérhető, tehát ne keressetek. Legyetek szívesek lejönni és gyakorolni, nem pedig otthon bohóckodni. Megértettétek?
- Teljesen. – feleltem. Éppen arról folyt a szó, hogy a senpai 2 teljes napra elmegy elintézni valamit valamilyen tenisztársasággal. Pár perc után el is ment, beült egy fekete autóba és elhajtott.
- Végre pár nap nyugalom. – nyújtózott ki Ara.
- Jaja, lehet. – mondtam.
- Na most mit csináljunk? - kérdezte Shishido.
- Nézzünk filmet! – ajánlottam fel.
- Menjünk el moziba? – nézett rám Atobe.
- Nem, ott sokan vannak. Bevetjük magunkat valakinek a házába és ott nézzük meg. Na?
- Szerintem jó ötlet. – jött mellém Ara.
- De kiébe? – sóhajtott Atobe.
- Nekünk van egy telkünk, egy vagon ággyal, meg egy jó nagy tévével. – ajánlotta fel Hiyoshi.
- Király. – vigyorogtam. – Télleg nem alszunk ott?
- Heh? – nézett rám furán Atobe.
- Ott alvós buli. – néztem baby szemekkel.
- Szerintem jó ötlet. – mondta Shis.
- Szintén. – állt fel Mukahi.
- Jaja. – értett egyet Choutarou.
- Atobe? – nézett rá Yuushi.
- Még meglátom….



- ÁÁÁÁ kegyelmezz! – nevettem.
- Nincs kegyelem! – vágott a fejemre Ara egy párnával, aminek következtében leestem az egyik ágyról.
- Na várjál csak, ezt visszakapod! – álltam fel és én is „leütöttem” az ágyról. – Vuhaha. A győztes Kira! – emeltem magasba a kezem, de megint a fejemen landolt egy párna.
- Hogy mehettem én ebbe bele. – fogta a fejét Atobe az egyik ágyon fekve. Már Hiyoshinál voltunk. Mindenkinek jutott egy ágy. Mivel én meg Atobe, Ara és Shishido egy ágyban aludtunk maradt két szabad. Jelenleg Arával egy elég gyerekes párnacsatába kezdtünk. Hát, igen. Hülye gyerekeknek hülye játék.
- Mert én kértelek. – hajoltam fölé és megcsókoltam. Ő hirtelen átkarolt és a földről az ágy másik végébe húzott, közben csókolt.
- Ejnye, ne itt csináljátok. – húzta a száját Mukahi.
- Lökött. – dobta a fejemre a párnát Atobe. – Ilyen gyerekes dolgot játszani.
- Gome. Ez kimaradt a gyerekoromból. Be kell pótolnom.
- Ahh…. – dobta el magát az ágyon. Még addig nem jutottunk el, hogy filmet nézzünk, mert beszélgettünk. Nemrég leküldtük Hiyoshit filmért meg némi innivalóért és láss csodát megjött.
- Nah, miket hoztál? – mentünk Arával a szatyrokhoz. – Pfúj, mi ez a film? – mutattam fel a Dvd-t. – A vám-pí-rok le-csap-nak. – olvastam el lassan a film címét.
- Miért mi bajod van vele? – nézett rám furcsán Hiyoshi.
- Ez horror. Méghozzá a képeket elnézve nagyon- nagyon- nagyon- nagyon az.
- Nem bírod? – ült föl az ágyon Atobe.
- Nem erről van szó. Csak nem szeretem.
- Tehát nem bírod. – vigyorgott Mukahi.
- Mondtam, hogy nem erről van…. Áááá. Feleslegesen jártatom a számat.
- Lehet. – állt föl Ara. – De ez a kedvenced! – dobott felém egy üveget, tele valami folyadékkal.
- Heh? – néztem rá. – ÁÁ Hiyoshi, Szeretleeeek!
- Hoy!  - nézett rám Atobe. - És velem mi van?

- Téged sokkal jobbaaaaaan. - csókoltam meg.
- Mondjuk én azt hittem, hogy nem alkoholt hozol. – néztem félre.
- Nem mindegy! Gyere bulizzunk! – fogta meg a karom Ara és kicipelt a teraszra. Ugyanis volt egy hatalmasan nagy terasz. Nem volt túl messze a földtől, szóval ha valaki leesett nem lett semmi baja. Pár perc után mindenki kint volt a teraszon és önfeledten iszogatott. Még Hiyoshi a zenét is bekapcsolta, de senki sem táncolt, csak én meg Ara néha – néha a hülyeség kedvéért. Egyedül Atobe, Shishido és Yuushi volt az aki nagyon ritkán iszogatott az üvegéből. Hát igen, ők azok akik már mondhatni „kinőttek” ebből a kissé gyerekes viselkedésből. De mi, a két lány egyre csak ittunk és ittunk. Jól éreztük magunkat és nem nagyon törődtünk semmivel….




- Ez nem is igaz! – mutattam Ara felé az üvegemmel, kicsit kómás állapotban. – Soha életemben nem buliztam olyan jót, mint akkor.
- Akkor miért mondtad, hogy soha többé nem mész vissza oda? – mondta Ara ugyanolyan állapotban, mint én.
- Félre értettél valamit. – kortyoltam bele az üvegembe.
- Lányok nem ártana leállni a piával. – szólt közbe Shishido.
- Szeretleeeek!! – borult a nyakába Ara.
- Én is, de a tényen nem változtat.
- Dugulj el Shis! – ültem rá a korlátra.
- Ne beszélj így vele, te liba. – nézett rám Ara, de még mindig szegény Shishidot karolta.
- Hogy mi??! Kit libáztál le?
- Téged!
- Heh, de felvágták a nyelved. Ha én liba vagyok akkor te egy pulyka.
- Pulyka?
- Pulyka.
- Te lökött vagy. – nevetett.
- Most jöttél rá? – vigyorogtam.
- Te jó ég! – fogta a fejét Yuushi. – Azt ne mond, hogy….
- Berúgtak. – fejezte be Hiyoshi.
- Te Atobe! Nem kéne leállítani a csajodat? – nézett Yuushi a székben üldögélő fiúra.
- Dehogy! Olyan jól szórakozok. – vigyorgott.
- Jesszus. – fogta még mindig a fejét. Ara továbbra is Shishidot szorongatta és csókolgatta, miközben szegény fiú próbálta kicsempészni az üveget a kezei alól. Én fogtam magam és leugrottam a korlátról.
- Kirám! Hova mész? – kérdezte Atobe.
- Nem toom. – feleltem.
- Hjaj. –sóhajtott és felállt. Ő is átugrott a korláton és odajött mellém. – Na gyere.
- Neem! – ugrottam el mellőle.
- Hogy mondod? - csodálkozott.
- Ohh yee ! Kira kontra Atobe! – nevetett Mukahi.
- Na ebből elég! – mondta Atobe és a vállára kapott.
- Héé! Engedj el! Atobe! – ütöttem a hátát. Mire feleszméltem már a kövön ültem.
- Minden oké? – ült le előttem Atobe.
- Jaah. – borultam a karjaiba. – Szeretleek!
- Gyors a hangulatváltásod. – nevetett.
- Szeretleek! – ismételtem meg.
- Remek. – felelt Atobe.
- Olyan undok vagy! – ugrottam fel. – Sosem mondod, hogy te is szeretsz. Csak arra kellek neked, hogy amikor…. – mondtam volna tovább, de Atobe keze a számra tapadt. – Emm…. Bsdfth….üüümm. – kapálóztam, de aztán feladtam.
- Na nyugi. Sokat ittál. – húzott magához és átölelt. Nos igen, mindezt a földön ülve, a korlátnak kapaszkodva.
- Ott minden rendben? – nézett Shishidóra.
- Jaja. Úgy tűnik. – nézett le a karjában szuszogó törékeny lányra. Én csendben bevackoltam magam Atobe erős, izmos karjai közé. Ők nyugodtan beszélgettek. Egy idő után óvatosan megpróbáltam elvenni az Atobe mellett pihenő üvegemet, nem sok sikerrel.
- Nem – nem. Az ott marad. – rakta a kezét a fejemre. Beletörődve visszafeküdtem eredeti állapotomba.
- De szomjas vagyok. – szólaltam meg.
- Akkor kapsz vizet. – mondta. – Kell?
- Ühüm. – morogtam. Pár pillanat múlva megkaptam az említett folyadékot és kiittam.
- Arigatou. – raktam le a poharat.
- Szívesen. Na aludj. – nézett vissza a fiúkra és beszélgettek tovább.
- Ara? – kérdeztem a leányzót halkan. – Alszol?
- Nem, te lüke. – mondta ő is halkan.
- Bocsi a pulykáért.
- Te meg a libáért.
- Semmi. Nem fázol?
- Kicsit. Te?
- Én is….
- Te ezek itt beszélgetnek. – nézet Shis Arára.
- Igen? – nézett rám. – Nem alszol Kirám?
- Nem – nem. De fázunk.
- Akkor menjünk be. – ajánlotta fel Yuushi.
- Jól van. – állt fel Atobe és felhúzott engem is. – Na gyere.
- Te is! – csinálta ugyanezt Shishido Arával. A székek csikorgását lehetett hallani és az ehhez tartozó kisebb káromkodásokat amiket a fiúk mondtak. Atobe befektetett az egyik ágyba és mellém feküdt. Pár pillanat múlva felült és a hátát nekitámasztotta a falnak. Átkaroltam izmos hasfalát és behunytam a szemem. Kis idő múlva elnyomot az álom.
- Úgy tűnik bealudtak. – nézett Shihiso a karjában pihenő lányra.
- Igen. – pillantott rám Atobe és az arcomba lógó tincseket félresimította. – Nagyon úgy néz ki.
- Hazamentek?
- Á, nem hiszem. Már nem akarom felkelteni.
- Heh.
- Mit vigyorogsz?
- Sokat szelídültél Kira mellett.
- Ezt hogy érted? Nem vagyok én állat.
- Mindegy. Felejtsd el. – legyintett.
- Ha te mondod.
- Figyelj már! Ezek is beadták a kulcsot. – mutatott az ágyon fevő fiúkra akik már aludtak.
- Szerintem mi is rakjuk el magunkat holnapra.
- Nem ártana. – mondta Shis és befeküdt Ara mellé, majd Atobe is lefeküdt mellém.



Reggel fájó fejjel ébredtem fel. Atobe még aludt.
- Ümm…. – fogtam a fejem. – Hol vagyok? – néztem körül, aztán leesett a tegnaopi buli színhelye. Még csak most vetem észre az ágyakban fekvő fiúkat. – Üm, csábító. – hirtelen felrémlett Atobe feltűnően figyelmes viselkedése. Ahogy óvatosan tart a karjaival…. Ahogy kedvesen beszél hozzám…. Ahogy ügyel minden mozdulatomra. Mintha nem is ő lett volna. Kibújtam Atobe karjai alól és halkan kimentem a teraszra. Jól esett a friss levegő, a kellemes, reggeli szellő. Vettem egy nagy levegőt és lassan kifújtam. A fejem még mindig hasogatott.
- Hát persze, hisz este túl sokat ittam. – visszamentem és Aráékra néztem. Shishido szorosan ,agához ölelte és Ara ugyanígy. Látni lehetett rajtuk, hogy még álmmukban is egymással vannak. Hirtelen ölelő karokat éreztem magamon, amik a hasamnál összefonódtak.
- Min mélázol? – hallottam Atobe suttogó hangját. – Mi is így alszunk.
- Igen. – mondtam halkan. – De te álmodsz rólam? – fordultam vele szembe.
- Jól gondolom, hogy te kételkedsz abban, hogy még szeretlek? – nézett rám komolyan.
- Ezt, hogy…. – eszembe jutott….”- Olyan undok vagy! Sosem mondod, hogy te is szeretsz! Csak arra kellek neked, hogy amikor….Héé! Engedj el! Atobe!”
- Ohh…. Én…. Nem úgy…. – hajtottam le a fejem.
- Igaz?
- Atobe én….
- Igaz?! – ismételte hangosabban. Nem feleltem. Megfogta a karomat és kicipelt az erkélyre, majd becsukta az ajtót.
- Felelj már! Azt hiszed, hogy már nem szeretlek? !
- Én nem tudom. Néha azt érzem csak arra kellek neked, hogy ….hogy…. – könnyek gyűltek a szemembe. Nem akartam Atobéval veszekedni.
- Hogy?
- Hogy kielégítsem a vágyaidat.
- Ez hülyeség. Te tényleg ezt gondolod rólam? Hogy arra kelessz, hogy szeretkezzek veled ha úgy akarom?
- Nem, de…. néha olyan furcsa vagy.
- Gome. De nem tehetek róla. Mellesleg! Ha nem szeretnélek akkor nem tűrném el, hogy a közelemben legyél, nem laknál a házamba…. És mellesleg. – jött elém. – nem feküdnék le veled.
- Sajnálom….Csak én is úgy hallanám a te szádból, hogy szeretsz…. – pirultam el.
- Ha csak ennyi kell miért nem szóltál?
- Mert hülye vagyok.
- Az.
- Gome.
- Most miért kérsz bocsánatot?
- Hogy mutassam mennyire bánt a dolog.
- Felejts el. – legyintett. – gyere menjünk be, ha jól hallottam már felébredtek. – ment el mellettem és be is ment. Jól hallotta. Bent már mindenki a szemét törölgette és ásítozott. Elvettem a táskámból egy tiszta ruhát és elindultam a fürdőszoba irányába. Amikor nyitottam volna be, Ara majdnem orron nyomott az ajtóval .
- Ohh ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy.
- Semmi gond. – húztam el mellette és bezártam az ajtót. Megengedtem a melegvizet és miután levettem magamról a ruháimat beálltam a zuhany alá.
- Most biztosan megbántottam…. – pityeregtem a zuhany alatt. – Nem akarom elveszteni…. Annyira szeretem…. Hogyan mondhattam neki ilyeneket? Te hülye liba. – szidom magamat és elkezdek jobban sírni.
- Nem vagy hülye. – mondta valaki az ajtó előtt, de ezt én nem hallottam….




A ruháimmal a kezembe léptem be a szobába ahonnan az imént „kimenekültem”. A fiúk már fent voltak és mindenkin más ruha volt mint este. Hiyoshi és Mukahi a tévén szereltek valamit.
- Jössz Kira? – kérdezte Ara kedvesen.
- Hova?
- Tévézni. Megnézzük azt a filmet amit Hiyoshi kivett.
- Aha. – a tekintetem Atobéra támadt aki valószínűleg engem nézett, mert ahogy ránéztem elkapta a tekintetét. Láthatóan olyan volt mint eddig. Talán nem is bántottam meg annyira?
- Sikerült. – vigyorgott Hiyoshi. Eddig azon fáradoztak, hogy a videot helyrehozzák.
- Nah mindenki! Leülni! – adta a parancsot Mukahi. – A szokásos helyekre! És csendet! – mindenki leült és én is bátorkodtam Atobe mellé beülni. Behúzták a függönyöket, így teljesen sötét lett. Csak a tévé fénye világított amennyire kellett. Elkezdődött a film. Pár percig minden rendben volt. Elmondták kik szerepelnek meg minden. Aztán egy sötét erdő jött amiben egy lány fut és sír. A lába már kisebesedett annyira igyekezett. Néha – néha mutatták mi üldözi: Egy nagy feketeruhás valami amin hosszú köpenyszerű valami van és nem látni a fejét. Kezében kést fog és borzalmasan nevet. Majd a lány elesik és a valami fölé áll. Megragadja a kezét és becibálja a fák közé. Lehúzta a fejéről a csuklyát és látni lehetett az arcát. Nem volt félelmetes az arca viszont a vigyora annál inkább.
- Csak nem félsz? – kérdezte vészjósló hangon.
- Kérlek engedj el! – könyörgött.. A férfi odahajolt a lányhoz. Úgy nézett ki, mint aki megakarja puszilni, de aztán már csak…. ( SAJÁT FELELŐSSÉGRE TESSÉK TOVÁBB OLVASNI)
- ÁÁÁÁÁÁ – sikított a lány. A férfi egy méretes darabot kiharapott az arcából, majd kiköpte. Ruhája ujjával letörölte a vért a szájáról és lehetett látni hatalmas szemfogait.
- Ümm…. – takartam el a szemem és elfordultam. Hirtelen valaki megfogta a kezem és elvette a szemem elől, utána magához húzott. Csodálkozva felnéztem Atobéra, ő meg mint ahogy szokott nézett rám.
- Lökött. – koppintott a fejemre. – Ha nem bírod minek nézed?
- Tudtam én, hogy ilyen? – néztem rá baby szemekkel.
- Héh! Csendet! – szólt ránk Mukahi. Erre mind a ketten visszafordultunk és néztük a filmet. Talán nem haragszik rám? Ki tudja.
A következő jelenetben a rendőrök az előbb kergetett lányt takarták le egy fekete zsákkal. A teste teljesen szét volt vagdalva, még a rendőrök is elszörnyedve nézték. (Akkor mit mondjak én??!!) Teltek a percek…. A film egyre undorítóbb volt. Most őszintén! Kik azok az idióta, elmebeteg, morbid emberek akik ilyen filmeket képesek kitalálni?! Azokkal sincs minden rendben! Fél óra elteltével a fickó még egy lánnyal készült ugyanazt tenni amit az előzővel. A gyomrom már kezdett kavarogni. A hányás kerülgetett. De amikor megint beleharapott az arcába nem bírtam tovább. Kirohantam a mosdóba és a vécéhez siettem….
A fiúk és Ara csodálkozva néztek utánam, de senki sem mert semmit mondani. Egyszer csak Atobe felállt és a mosdó irányába sétált.
Már a csapnál voltam. A számat mostam ki, utána megtöröltem. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra, mert kicsit rosszul voltam.
- Minden rendben? – állt Atobe nekitámaszkodva az ajtófélfának. A tükörből rápillantottam. Arca komoly volt.
- Aha…. – nyögtem ki. – Ez kínos….. – mosolyogtam zavartan. – Atobe én…. – kezdtem el, de nem jött ki hang a torkomon.
- Mi az? – jött oda és szembefordított magával. – Még rosszul vagy?
- Lehetetlen vagy…. – kezdtem el sírni és térdre estem. Ő letérdelt elém és értetlenül nézet rám. – Én megbántottalak és még így is kedves vagy hozzám. – kezdtem el még jobban sírni. – Én ezt nem érdemlem meg! Régen is ilyen voltam és nem változom! Meg akarok halni! – hajtottam le a fejem és még mindig sírtam, de hirtelen Atobe megfogta mind a két vállam (nem gyengéden) és kiegyenesített.
- Elment a józan eszed?! Hogy mondhatsz ilyet?! „ Megakarok halni”? Nem vagy te depressziós, hogy ilyeneket mondj! És mellesleg! Nem bántottál meg! Ez a rohadt meccs kissé kizökkentette mindkettőnket, ezért érezted úgy hogy nem érzek már úgy irántad, mint ezelőtt! Én is feszültebb vagyok, de ez még nem jelenti azt hogy nem szeretlek! - kiabált velem Atobe magából kikelve. Nem tudtam semmit se mondani, csak néztem rá kikerekedet szemekkel. – Lökött. – sóhajtott és leült mellém. – Ahh, látod mit csináltál? – törölte meg a szemét. – Nem szeretek kiabálni.
- Gome…. – gördült le egy könnycsepp az arcomról.
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz nem tudom mit csinálok veled! – nézett rám szigorúan.
- Go…. Oké.
- Ahh…. – sóhajtott és magához rántott. – Szeretlek te lökött. Ha kell naponta mondom el neked, csak még egyszer ne beszélj ilyen hülyeségeket, értetted?
- A…ha…. – végleg nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás. Atobe pólóját szorongatva sírtam, ő pedig kedvesen mosolygott rám. Sírtam mégis boldog voltam. Amikor már teljesen lenyugodtam visszamentünk a többiekhez. A filmnek már vége volt. A stáblista ment. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokáig ott voltunk.
- Nah? Minden rendben? - mosolygott Yuushi.
- Persze. – néztem rá Atobéra .- A lehető legnagyobb rendben.