- Mi- mi van….? – pislogott Mukahi.
- In this direction the tennis court is? – ism�telte el m�r kiss� idegesen az el�tte �ll� fi�.
- Sorry, �n nem �rtem mit mekeksz. – vakarta meg zavartan a fej�t. M�r kb 5 perce ism�teli szerencs�tlen angol ezt Mukahi el�tt, hogy erre van –e az a szerencs�tlen teniszp�lya.
- What? Ahh…. In this direction the tennis court is?!
- Yes. You turn down leftwards there and you notice it! – mentem oda �s elmagyar�ztam merre van.
- Oh! Thank you! See you later! Bye! – intett �s a t�rsas�g�ban 3 fi�val elmentek.
- Most komolyan m�g a suliban sem figyelt�l �r�kon? – n�ztem Mukahira.
- Valamikor aludni is kellett.
- Persze! Matek �r�n! – fogtam a fejem. – De…. hogy ker�l ide egy angol? Tudtommal ez egy jap�n teniszverseny. Akkor ez mi�rt van itt? – n�ztem az id�k�zben mell�m �rkezett Atob�ra.
- Mert � egy csapattag. Egyik tagja. T�bbnyire k�lf�ld�n szoktak versenyezni, ez�rt vettek fel egy angol tagot.
- �s akkor mindig angolul besz�lnek vele? – sz�rny�lk�d�tt Mukahi.
- Tudod nem mindenkinek olyan borzalmas az angoltud�sa mint neked. – n�ztem r�.
- Neked k�nny�! Akinek angol az egyik �se! Szerinted Atobe tud angolul? – n�zett az eml�tettre.
- Of course! – vigyorgott.
- Elvesztem. – hajtotta le a fej�t.
- Na j� menj�nk le az orvosiba! Arra a vizsg�latra vagy mire. – fogtam meg Atobe kez�t �s elindultunk, k�zben �sszeszedt�k a marad�k Hyotei Gakuen tagjait. Tegnap miut�n felment�nk a szob�nkba egyb�l bed�lt�nk az �gyba. A fekhelyem ugyan nem volt annyira k�nyelmes, mint Atobe �gya, de legal�bb � velem volt �s ez a l�nyeg. Reggel felkelt�nk, majdnem elestem Mukahi l�b�ba � szinte sz�vrohamot kapott t�lem, de am�gy minden rendben volt. �n, Atobe, Mukahi �s Yuushi lej�tt�nk megn�zni, hogy mi van a p�ly�k k�zel�be, addig Ar��k a b�f�be mentek. Amikor Mukahit mag�ra hagytuk egy percre akkor „t�madt�k” le az angol csapattagok.
Amikor az orvosihoz �rt�nk �pp Tezuka j�tt ki az edz�j�vel.
- Ohayo…. – mentem el mellett�k. �k csod�lkozva h�tran�ztek, de akkor m�r csak a h�tamat l�tt�k.
- Az ott nem..? – n�zett bamb�n a edz�.
- Kira?
- Atobe Keigoval?
- A Hyotei Gakuenbe? – csod�lkoztak….
- Jaaj ne. – nyafogott Mukahi.
- Mi az? – mentem oda hozz�. � odamutatott a rendel� el�tt v�r� csapatra. �s h�t kik voltak? A mi dr�ga angol csapatunk.
- �! Hello! – integetett a fick�.
- Hello! – intettem vissza, majd odaj�tt hozz�m.
- How are you? – hogy vagy?
- I’m fine. Do you feel well here? - j�l. Hogy �rzitek itt magatokat?
- Very well. This place is beautiful. – nagyon j�l. Sz�p ez a hely.
- It is good. – Az j�. – F�lszemmel eltekintettem a v�lla f�l�tt �s l�ttam, hogy Ara azt mutatja hogy lassan be k�ne menn�nk. - I have to go now..Em.. Bye. – most mennem kell, viszl�t. – intettem, �s elszaladtam Ar��khoz.
- Na j�t besz�lgett�l? – k�rdezi Atobe maga el� n�zve.
- Csak nem f�lt�keny vagy? - n�ztem r� vigyorogva.
- Csak szeretn�d. – sim�totta h�tra a haj�t.
- Na j�, a l�nyok j�jjenek els�nek! – sz�lt ki egy j�l�lt�z�tt n�.
- Nah megyek. – adtam egy puszit Atobe arc�ra �s beszaladtam az orvosiba.
- Arakawa Arisa? – olvasta a n� egy lapr�l.
- �n vagyok. – mondta Ara.
- �s te vagy Kira Manase? – n�zett r�m.
- Igen. – mondtam.
- Akkor Arisa kisasszony menjen a mellett�nk l�v� szob�ba a h�lggyel, Manase kisasszony pedig j�jj�n k�rem velem. – ment el mellettem �s k�vettem.L
Le�lt egy g�p el� �s megnyitott egy mapp�t amin a nevem volt.
- Vegye le a p�l�j�t �s j�jj�n k�zelebb. – mondta �s azt csin�ltam amit mondott. Megn�zte a h�tamat, pulzusomat �s ehhez hasonl� dolgokat. Viszont amikor a v�llamhoz �rt �jra bel�m ny�lalt az a sz�r� f�jdalom. K�zben Ara is el�ker�lt �s v�rta, hogy �t is megvizsg�lj�k.
- Van valami panasza? Rosszull�t, vagy valami f�j� pont? – n�zett r�m.
- H�t..�hm.. – n�ztem Ar�ra. F�j� pont.. A v�llam.. De ha most elmondom neki akkor nem enged j�tszani. �s a fi�k is lesz�rnak, hogy mi�rt nem mondtam el. – Nem. Semmi. J�l vagyok. – mosolyogtam.
- �rtem, az helyes. Akkor k�rem �n is menjen a m�sik szob�ba, hogy az adatait egyeztess�k. – �llt fel.
- Igen. – hajoltam meg �s �tsiettem a m�sik szob�ba. Bekopogtam �s bementem. Bent egy kedvesebb kin�zet� n� �lt egy �r�asztaln�l �s mapp�kat pakolgatott rajta.
- Bocs�nat. – mondtam, mert l�ttam, hogy nem vett m�g �szre.
- Ohh, eln�z�st. J�jj�n beljebb. – mosolygott kedvesen. – Mi is a teljes neve? Mira Manase?
- Kira Manase. – helyesb�tette.
- Ohh, t�nyleg. – vette el� a mapp�kat. – Akkor egy p�r adatot egyeztess�k. Jap�nban sz�letett?
- Igen.
- A sz�lei milyen sz�rmaz�s�ak?
- Anyuk�m f�lig angol, f�lig jap�n, apuk�t jap�n.
- �rtem. Valami betegs�ge van?
- Nem, semmi…. – egy ideig m�g k�rdezgetett mindenf�l�t a sz�leimr�l �s r�lam, de igaz�n nem figyeltem r�. Persze a v�laszokat j�l adtam meg, de a gondolataim eg�szen m�shol j�rtak. Nem is �rtem hogy, meg mi t�rt�nhetett velem, de hihetetlen m�don elkezdett hi�nyozni Atobe. Csak arra v�gytam, hogy �t�lelhessen.. hogy �rezzem a ajkait.. az �rint�s�t.. a meleg kezeit.. a kellemes illat�t. Nem �rtem.. hogy t�rhetett r�m ez az �rz�s? Alig v�rtam m�r, hogy kimehessek.
- Akkor ennyi is lenne. K�sz�n�m a t�relm�t. Akkor viszl�t. – mondta kedvesen a n�.
- Viszl�t! – hajoltam meg �s kisiettem az ajt�n. Amikor ki�rtem az orvosi el�tti kis t�rre csak Shishidot, Yuushit �s Mukahit l�ttam.
- Hol vannak a t�bbiek? – mentem oda hozz�juk.
- M�r bementek. – felelt Shis.
- Atobe is?
- Nem, � kiment valami�rt.
- K�ssz. – futottam ki. Amint ki�rtem megl�ttam Atob�t ahogy egy oszlopnak t�maszkodva, tekintet�t az �gre emelve �ll. M�g sosem l�ttam �gy.. egyed�l, elkalandozva. Nem b�rtam tov�bb, odafutottam hozz� �s h�tulr�l �t�leltem.
- Kira? – csod�lkozott. – H�t veled meg mi van? – mosolygott r�m kedvesen �s megsimogatta a fejemet. De �n v�lasz helyett l�bujjhegyre �lltam �s megcs�koltam. P�r m�sodperc m�lva � is viszonozta, amikor felfogta a helyzetet. �reztem ahogy a karja a derekam k�r� fon�dik, majd elv�ltak az ajkaink.
- Olyan furcsa.. – n�ztem a szem�be.
- Micsoda?
- Bent nagyon elkezdt�l hi�nyozni.
- Milyen �rdekes. – fogta meg az �llam. – Engem is ilyen �rz�s fogott el…. Most legsz�vesebben keresn�k egy kis szob�t…. Mindenkit�l elz�rva.. ahol senki sem nyithat r�nk .. – suttogta a f�lembe.
- Az j�l hangzik. – �leltem �t szorosabban. – de sajnos nem lehet.
- Na nem baj. Majd ha v�gezt�nk mindennel akkor a fi�kat elk�ld�m valahova �s csak ketten lesz�nk. Meg azt�n…. Ha azt n�zz�k, most is egyed�l vagyunk.. – mosolygott gonoszan. �tkaroltam a nyak�t �s megcs�koltam. � viszonozta �s a keze a p�l�m alatt a derekamra ker�lt. Azt hittem t�nyleg ( T�NYLEG) egyed�l vagyunk, de t�vedtem.
- Oh, bocs…. –l�pett Echizen az oszlop mell�. Atobe hirtelen elengedett �s megt�rte a cs�kot, majd a hang ir�ny�ba fordult.
- Nah�t. – sim�totta h�tra a haj�t Atobe. – Nem hittem volna, hogy ma m�g tal�lkozunk.
- �n sem.. mondjuk.. �n arra nem sz�m�tottam, hogy �t itt fogom tal�lni. – mutatott r�m.
- Nevem is van. – mondtam mogorv�n.
- Ohh, tudom �n….
- Nah, mi van Echizen! Kivel besz�lgetsz ilyen elm�ly�lten. – j�tt oda nevetve Kikumaru. – J�! Szeva! R�g tal�lkoztunk. – n�zett r�m.
- Aha.. Nee, Atobe! Nem megy�nk? A fi�k m�r v�geztek, biztos v�rnak m�r. – mutattam be.
- De, menj�nk. – adott egy puszit a homlokomra �s a kezemet megfogva az orvosi szoba el� ment�nk, ott hagyva a Seigakus fi�kat.
- Ki sejtette volna, hogy egyszer a Hyoteiben fog j�tszani..? – �lm�lkodott Oishi.
- �s azt hogy az a nagyk�p�, fics�r, Atobe Keigo lesz a bik�ja? – mondta Kikumaru.
- M�rmint a bar�tja? Hm.. igen, ez el�g �rdekes. – gondolkodott Oishi.
- Tche…. – ment el Echizen.


- Minden rendben? – �llt meg velem Atobe a fi�kt�l egy p�r l�p�sre.
- Igen, persze. – er�ltettem mosolyt az arcomra.
- Biztosan? – aggodalmaskodott Atobe. …. Ez furcsa most el�sz�r l�ttam az arc�n, hogy t�nyleg agg�dik valami miatt. F�leg.. �rtem….
- Ugyan, persze. Nem kell agg�dni miattam. Teljesen rendben vagyok, t�nyleg.
- H�t j�.
- Mehet�nk m�r v�gre vissza? – j�tt oda, t�k ideges fejjel Mukahi.
- Mi a baj? – k�rdeztem.
- Ezek az angolok az idegeimre mennek. – mutatott a h�ta m�g�. Azok nyugodtan �ld�g�ltek �s besz�lgettek.
- Ezek mit keresnek m�g mindig itt? – csod�lkoztam.
- Mit tudom �n.. k�rdezed meg t�l�k.- ment el mellettem.
- Ebbe meg mi �t�tt? – n�ztem Atob�ra.
- Nem tudom. Biztos neh�z napjai vannak. – vigyorgott.
- Baka! – n�ztem r� sz�r�san.
Egyszer csak egy �rny�k jelent meg mellettem…. �s amikor odan�ztem.. nem akartam hinni a szememnek. Csak �lltam ott k�v� dermedve. A torkom kisz�radt.. elzsibbadtak a tagjaim….megakartam halni….