- Reggelt! – nyújtóztam ki és ásítottam egyet. Körbenéztem, Atobe Shishido, Yuushi és Mukahi voltak fönt a többiek pedig forgolódtak az ágyban.
- Ohayo. – nyomott el Shishido is egy ásítást.
- Ja. – borzolta össze Atobe a hajamat, majd felállt az ágy széléről és a szoba közepén lévő asztalhoz ment, felvett onnan valamit és kiment az ajtón, miközben magára terített egy köntöst.
- Ő meg? – néztem kérdőn Yuushira.
- Gondolom megy zuhanyozni. – vonta meg a vállát.
- Ahaa. – álltam fel. – Mai program?
- Hát kezdődnek a meccsek. – mondta Shishido. – 10-kor pucolunk el játszani.
- Király. – vigyorogtam. – És kikkel?
- Valami kezdő csapattal. Nem tom, hogy hívják őket.
- Okéy.. na felkeltem Arát. – mentem az ágyához és rádobtam a párnát a fejére, minek következtében megfogta és azt a feje alá gyúrta.
- Ez nem jött be. – nevetett Shis.
- Szádat befogni. –szóltam oda neki, majd visszafordultam Arához és az asztalon lévő poharat elvéve a feje föl emeltem.
- Ezt te sem gondolod komolyan. – mondta megint Shishido.
- Oh, dehogynem. – vigyorogtam és lassan lejjebb emeltem a pohár tetejét és a hideg ( HIDEG!) víz lassan elkezdett Ara fejére csorogni.
- Mi a…. – kapott gyorson a fejéhez és kiugrott az ágyból. – Kira! A franc beléd mi a nyavalyát csinálsz? – mondta elég hangosan, én meg röhögtem rajta.
- Bocsi, de felkellett ébreszteni. – hagytam lassan abba.
- Akkor miért nem ráztál, vagy szóltál, minek kellett a fejemre önteni azt a rohadt hideg vizet?
- Hallom felkeltél. – mondta Shishido. – De úgy is mondtad tegnap este, hogy hajat akarsz mosni, nem?
- De igen. De nem így. – fordult felé.
- Huh, itt még vér fog folyni. – vonult a sarokba Mukahi.
- Mi ez a lárma? A folyosó tőletek zeng. – jött be Atobe egy törülközővel a fején.
- A kedves barátnőd leöntött egy pohár vízzel. – kalimpált Ara felém.
- És? – nézett hol rám – hol Arára.
- Csak felébresztettem. – mentegetőztem.
- Hjaj.. – sóhajtott egyet. – minek kell ilyen gyerekes dolgokat csinálni? Komolyan hány éves vagy, 7?
- 2. – dünnyögött Ara.
- Jól van, bocsánat. – mentem elé. – Csak annyira lapos itt mindenki, mintha temetésen lennénk, vagy tudom is én. Kárpótollak érte, csak szólj mi kell.
- 1 milliárd jen. – vigyorgott.
- Oxi. Ha lesz 1 milliárd jenem feleslegesen esküszöm neked adom.
- Na azt megnézem. – nevetett.


10:30

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk máár! – lökdöstem Shishido vállát, hogy öltözzön gyorsabban. Már mindenki kész volt, de Shis később jött be és kissé le volt maradva.
- Jól van, de ha itt piszkálsz, nem tudok öltözni! – nézett rám gyilkosan.
- Sorry. – vettem le róla a kezem. – De siess máár!
- Atobe legyél szíves nyugtasd le. – szólt oda neki aki eddig békésen nézte a jelenetet az egyik szekrénynek dőlve. Rám nézett, majd oda sétált hozzám, megfogta a csuklómat és elhúzott onnan a többiekhez és leültetett a padra.
- Jaaj, ne már. – nyafogtam, mire Atobe megcsókolt.
- Most már leállsz? – nézett a szemembe.
- Van más választásom?
- Nincs. – mondta és mellém ült és megfogta a kezem.
- Na tessék. – jött elém Shis. – Kész vagyok.
- Remek, akkor me.. – akartam mondani, de Atobe nagyon csúnyán nézett rám és befogtam.
- Na menjünk végre. – állt fel Atobe, de a kezemet még mindig fogta. Mostanra már a senpai is bejött és újságírókon átverekedve eljutottunk a pálya ajtajáig.
- Na akkor a következő a helyzet. – fordult velünk szembe a senpai és halál komolyan nézett ránk. ( mintha egyébként nem úgy lenne) – Először Atobe megy be aztán a fik és a végén a lányok.
- Miért pont mi megyünk be a végén? – súgta a fülembe Ara.
- Gőzöm nincs. – súgtam vissza.
- Akkor világos?
- Hai. – mondta mindenki egyszerre, majd kb. 4 perc múlva be is mentünk. Már ahogy Atobe betette a lábát hallottam, hogy a Hyotei –es szurkolólányok a nevét sikítozzák.
- Ez téged nem idegesít? – kérdezte Ara.
- Már megszoktam. – húztam el a számat. Amikor már mindannyian bent voltunk beálltunk egy sorba és szembefordultunk a másik csapattal. Soha nem láttam őket sehol. Mind fiúk voltak, de nem egy izomkolosszus semelyik. Csak nagy nyájasan vigyorogtak rám meg Arára.
- Mindjárt elhányom magam. – néztem Arára.
- Detto.- nevetett halkan.
- Az első pár Atobe Keigo és Kajou Tadayoshi.
- Hát nem szeretnék ilyen névvel élni. – mondtam halkan. Minket leküldtek a padra. Elkezdődött a meccs: Atobe jó formában volt és az ellenfele egyetlen pontot sem tudott szerezni.
- Ez így unalmas. – temettem a kezembe az arcom.
- De nehogy őt is leöntsd vízzel – mondta Shishido.
- Haha. – mormogtam. Eltelt jó pár perc, majd:
- Na, ez jól esett. – jött vissza hozzánk Atobe és az ütőjét a vállához veregette.
- Heh. Simán legyalázta. – vigyorgott Shishido.
- Te nem mondasz semmit? – nézett rám Atobe.
- Úgy is tudod mit gondolok, akkor meg minek?
- Csak jól esik. – mondta és megölelt. Így álltunk egy igazán kis ideig, majd észrevettem, hogy egy ismerős női alakot vettem észre és rá is jöttem, hogy ki volt az: Akane. – Öö..- engedtem el. – Mindjárt jövök.- rohantam el. Hallottam, hogy valamit még mondtak a többiek, de nem törődtem vele, csak szaladtam fel a kilátó felé, ahol ő volt. Amikor felértem már nem láttam sehol. Elmentem a belső folyosóig, de ott sem volt, majd lépteket hallottam.
- Nahát- nahát! – kezdett el tapsolni. – Itt a nagy sztár. Kira Manase. Anyja vállalata örököse, Atobe Keigo szeretője. – emelte ki.
- Oh, tehát ez böki a csőröd: Atobe.
- Nem értem egy olyan lány, mint te, egy ilyen erőszakos, nagyszájú, vad lányt miért szeret Atobe – sama!
- Talán, mert nem a pénzéért, meg a hírnevéért szeretem, hanem mert az AKI.
- Ahaa. És megbízol benne? Mert ugye ő eléggé szereti a nőket. – mosolygott gonoszan.
- Szereti, de nem csalna meg, mert ő nem olyan.
- Ebben miért vagy olyan biztos?
- Megbízom benne.
- Ha annyira megbízol akkor miért nem mondod el, hogy mi van a válladdal?
- Nem tudom miről beszélsz. – fordultam el.
- Ó, dehogynem. – rakta karba a kezét. – Tudom mi van a válladdal. Valahol eléggé eleshettél, vagy nem toom, de biztos fáj. Már amennyit láttam a múltkori meccsedből még a Hyoteiba… Na? Miért nem mondtad el neki, ha ennyire megbízol benne?
- Nem tartozik rád. – emeltem fel a hangom.
- Pedig én annyira szeretném tudni. Talán Atobe – sama tett valamit? Hm.. De tudod mit? Megyek és megkérdezem tőle, meg ha már ott vagyok elmondom neki. – fordult meg, de a karja után kaptam.
- Azt ne tedd! Nem akarom, hogy aggódnia keljen! Csak a baj lenne belőle! Azért nem akarom elmondani, mert akkor biztosan nem engedné, hogy jáccak!
- Ennyire fontos neked a játék? Fontosabb, mint a szerelmed? – szedte ki a kezét a szorításomból. – Atobe- sama az enyém. Nem tudom, hogy, de elszeretem előled. Figyeld csak meg! – mondta és elszaladt. Mielőtt bármit is mondhattam volna, már el is tűnt.
- Kira! – ért fel a lépcsőn Ara. – Istenem már mindenhol kerestelek. Gyere már te vagy soron! – mutatott le.
- Oh, hopsz. – kezdtünk el leszaladni. – Elnézést, csak találkoztam egy ismerősömmel.
- Ezt máskor ne tedd! – üvöltötte le a fejemet Yuushi.
- Pihenj kutyuli. – veregettem meg a vállát. – Na kezdjünk hozzá. – vettem fel az ütőmet és a pályára mentem.
- Na végre azt hittem már megfutamodtál. - támaszkodott a hálón a másik csapat tagja, aki mellesleg az én ellenfelem volt. Eléggé gennyes egy alak volt.. Már ha a fejére ránézek rosszul leszek.. Istenem manapság nem divat ha valaki a festett, szőke haját hátra zselézi.. mellesleg szerintem egy literrel..
- Szeretted volna, mi? Tényleg most még megengedem neked, hogy visszalépj. Neked is jobb lenne, mint mindenki előtt megszégyenülni. – javasoltam. ( Fuh, az Egós mindenemet x))
- Heh??! – dülledtek ki a szemei. Uhh.. ne, ezt ne..
- Na lássunk neki.. – ütögettem meg a vállamat.
- Jó, de nem leszek könyörületes.
- Tche. – vigyorogtam, majd elkezdtünk jáccani. Olyan puhák voltak a szervái, hogy már szinte nekem fájt. Egy sem jött össze neki. Istenem egy ilyen béna csapat, hogy tudod ide bekerülni? Teljesen simám ment minden, majd.. az egyik ütésnél kiesett az ütő a kezemből.
- Hááh? – hallottam az egész nézőtéren és Atobéék felől.
- Franc. – néztem az ütőmre. A vállam megint elkezdett fájni, de nem fogtam meg, ne hogy bárki is észrevegye, hogy a vállam miatt van. Felvettem az ütőt és felálltam. Leporoltam a lábamat és körbenéztem. Hirtelen teljes csönd lett és mindenki rám nézett.
- Manase? Minden rendben? – kérdezte a bíró.
- Gondolom. Sorry, csak máshol egy kicsit ügyetlen voltam. – mosolyogtam.
- Akkor folytatjuk! – emelte fel a kezét és tényleg folytatódott. Ettől eltekintve minden jól ment és megnyertem a meccset.
- Naa? Jó voltam? – mentem oda a többiekhez, akik már szinte elfelejtették ezt a kis malőrt.
- Váá, király voltál. – ölelt meg Ara.
- Jaja, nem rossz. – mormogta Yuuhi.
- Atobém? – néztem rá, aki odajött elém és válasz helyett megcsókolt. – Akkor ezt vehetem egy „ Igen Kira ügye voltál” – nak?
- Veheted. – borzolta össze a hajamat.
- Ryou Shishido… - mondta be a közvetítőn a pasas.
- Na én jövök. – vette fel az ütőjét és elkezdett a pálya felé menni, de Ara hirtelen megfogta a kezét. – Igen?
- Sok szerencsét. – mondta és megcsókolta. Még mindig.. igen még mindig.. áá menjetek szobára.
Shis is könnyen megnyerte és eredményhirdetés és pár újságíró kérdése után visszamentünk a szobánkba. Kinyitottuk a terasz ajtaját és elkezdtünk beszélgetni és ünnepeltük magunkat :P. Ha bár Atobe azt mondta ez teljesen normális dolog volt, hogy megnyerjük azért én láttam, hogy örül neki. Mindenki jól mulatott, majd Atobe hirtelen felállt, elém jött, megfogta a kezemet és ki vitt a teraszra. Még az ajtót is becsukta maga után.
- O-o, mit követtem el? – kérdeztem ekkor még nyugodtan.
- Remélem semmit. – nézett rám komolyan.
- Ezt azt hiszem nem értem.
- Jó akkor rátérek a lényegre.
- Hallgatlak.
- Hol sérült meg a vállad? És mikor?