31. fejezet
Kira! 2009.08.09. 10:53
Nem érem el… ez nem lehet... nem veszthetek… nee… rohantam visszafele, mikor elhaladt mellettem a labda. De nem.. nem érem el..
- Kint!
- Mi? – néztem fel.
- Mi?! – halottam Jasmine mérges hangját a másik térfélről. – Bent volt! – ordibált a vonalbíróval.
- Kint… volt? – kérdeztem halkan. Jasmine még egy pár percig veszekedett vele, majd mindenki meggyőződött arról, hogy kint volt.
- Tehát a győztes: Kira Manase Hyotei Gakuen. – a hálóhoz akartam menni, hogy kezet fogjak Jasmine-nal , de elment mellettem.
- Kössz a dumcsit. – szóltam utána, majd. – Whow.. nyertem.. nyertem! Yatta! – szaladtam oda a többiekhez.
- Gratulálok. – mosolygott Ara és összecsapta a tenyerét.
- Ügyes vagy. – simogatta meg a fejem Atobe és magához ölelt.
- Az első komoly ellenfeled. – ugrált fel-alá Mukahi.
- Nah, következő fel! – mutatott a pálya fel Yuushi. Én még láttam Jasmine-t halál dühösen lemenni a pályáról és amikor a csapattársaihoz ért földhöz vágta az ütőjét.
- Ne törődj vele. – tette a vállamra a kezét Atobe.
- Jó, de.. ez olyan rossz érzés.. – húztam el a számat.
- Ne foglalkozz vele! Azzal törődj, hogy győztél! Sőt! Maajd este kaphatsz érte jutalmat. – vigyorgott gonoszan.
- Atobee. - ültem le és Ara a fejemre rakott egy törülközőt.
- Tessék, biztos nagyon kifáradtál. – mosolygott és még a kezembe nyomott egy üveg vizet.
- Do-domo. – vettem el és felnéztem a pályára. Mukahi egy nagy benga állattal játszott. Sokkal jobban mozgott mint én, de hát nem csoda. Ő az a hiperaktív fajta.
Rohadtul fáradt voltam.. Minden izmom sajgott.. Sőt, még a vállam is megint elkezdett zsibbadni..
- Tényleg ügyes voltál. – húzott magához Atobe.
- Köszi.. – sóhajtottam.
- Baj van?
- Csak fáradt vagyok – raktam a vállára a fejem.
- Ma pihenhetsz.. talán békén hagylak este. – nézett fel a pályára.
- Az előbb még kárpótlásról beszéltél. – vigyorogtam.
- Jah, szóóval fáradt vagy, de arra nem? – nevetett.
- Dehogyis.. Ha megpróbálnád úgy is lerúgnálak magamról.
- Ohh, de harcias lett valaki.
- Eddig is az volt, csak jól leplezte. – morogtam és behunytam a szemem.
- Egos.
- Ki beszél?
- Nem alhatsz velem. – mutatta fel a mutatóujját.
- Oh, minő fájdalom. – nevettem. A percek csak úgy röpködtek és fel sem fogtam mi történik körülöttem.. Majd hallottam, ahogy Mukahi nevét mondják.. majd, hogy a többiek gratulálnak neki. …
- NEM AKAROOOM!! – dugtam Ara fejét a hidegzuhany alá. Tanulva múltkori kis akciómból én most nem ittam annyit, de Ara még mindig a pohár után akar nyúlni, ezért kivittem kicsit lefürdetni. Mukahiék vettek pár üveget az első komolyabb győzelmünkre.
- Lehet, nem kellett volna ennyit venni.. – gondolkodott el.
- Jaa, meglehet. – nézett rám villámló tekintettel Shishido.
- Go-gome.. – húzta magát össze kicsire.
- Na nyugis vagy már? – zártam el a vizet.
- Ahaa…
- Nem akarsz még inni?
- Neem…
- Mint egy zombi.. Na gyere, lökött. – raktam a fejére egy törülközőt és kicipeltem.
- Shiiis. – ölelte át.
- Reménytelen.. –csóváltam a fejem. – Nekem kellett volna innom, nem neked.
- Bleeee
- Nem baj, te kapsz mást. – jött mellém Atobe és átkarolt.
- Te sosem fáradsz?
- Ha ilyen a partner, minek fáradjak? – csókolt bele a nyakamba.
- Szobáraa! – szólt hozzánk Yuushi
- Ott vagyunk. – nevetett Atobe és megcsókolt.
- Ato-Atobe! Tényleg nem ártana leállnod. – toltam el kicsit. – Mi van te ittál?
- Ő alapból ilyen telhetetlen. – nevetett Mukahi.
- Ha egyszer van, használjuk ki. – feküdt le.
- Ennek igazán örülök szívem, de én fáradt vagyok és elszeretnék menni fürödni és a puha ágyamba aludni.
- Képes lennél itt hagyni?
- Képes. – mosolygok. – Na, majd jövök. – vettem magamhoz a cuccaimat és kimentem a fürdőbe. Bebattyogtam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Éreztem azt a csípős fájdalmat, amit a meleg víz okozott, amikor hozzáért a sebemhez. Akkor szereztem amikor a Jasminetől kapott egyik szervát próbáltam visszaütni... Ráadásul a vállamat is kezdtem érezni, mióta Atobe megölelt. – Csak ne fájna már.. – tekertem magamra a törülközőt miután kész lettem. Odanyúltam a pólómhoz, de amikor felemeltem, az alatta lévő nadrágomból kiesett a gyógyszeres doboz. Lehajoltam és felvettem. – Ártani nem árthat. – vettem ki belőle egy szemet és bekaptam. Utána gyorsan felöltöztem és visszamentem a többiekhez.
- Úgy tűnik a vállad már nem a régi. – szólt valaki a hátam mögül.
- Hm? – fordultam meg. – jaa, te vagy az tökmag. De a vállamnak kutya baja, nézesd meg a szemed. – néztem Echizenre.
- Iigen? – dőlt neki a falnak.
- Igen. És hogy mennek a meccseid?
- De érdeklődő lett valaki. De jól mennek, kösz kérdésed.
- That's good. – néztem félre.
- Az. Nektek is jól mennek a dolgok.. már ahogy elnéztem a mai meccset. Kicsit kemény volt a nőci, mi? – vigyorgott gonoszan.
- Csak nagyobb volt a kelleténél. – vontam vállat.
- Jaa, kicsivel.
- Végeztünk? Mert engem várnak bent.
- Felőlem. – fordult meg és én is, majd a kilincshez nyúltam. – De.. a válladdal én elvonulnék.
- Oyasumi. – mentem be.
- Tádáám. – széles mosoly* - na mi van mindenki kiterült? – néztem a földön fekvő Mukahit, Arát Shishido ölében, az ágyon heverő Atobét.. Yuushit a fotelben ülve stb.
- Ümmm. – morgás az ágy felől.
- Nem lenne jobb aludni térni? – javaslom.
- Ümmm.
- Hát jó. - kapcsoltam le a lámpát. Odamentem az ágyra, kicsit arrébb toltam Atobét és befeküdtem az ágyba. Pár perc után, Atobe megfordult és átölelt. – Oyasumi..
- Ümmm..
|