- Oha… UU – fogta Ara a fejét.
- Nesze neked. Kellett annyit innod. – ültem fel az ágyon.
- Vissza. – húzott vissza Atobe.
- Ohayo, neked is.- mondom.
- Ümm.. – csókolt meg. – Hány óra?
- 6:50. – vettem elő a telefonom. – Hánykor van jelenésünk?
- 8: Riporterek hada.. – húzta el a száját.
- De jóh. – szállt ki az ágyból Ara.
- Ez a lelkesedés haláli. - nevettem.
- Ah, miért kinek van kedve riporterekkel társalogni. - fogta a fejét Shishido.
- Ez így igaz.. - gondolkodtam el.
- Igaz vagy sem én megyek fürdeni. - vette magához a cuccait Atobe, meg közben pedig haláli mosolyával rám nézett.
- Ne is álmodj róla, szívem. - Ne haragudj mosoly*
- Nők.. - sóhajt és kimegy az ajtón.
- Nah, mi van a drágámmal? - hallja Atobe, Ryoma hangját.
- Nagyon jól van. Velem! - válaszol ingerülten.
- Oh, ezt örömmel hallom. Igen csak a szívemre venném ha valami bántaná a szívét. - megy közelebb.
- Te azzal ne törődj, amúgy sincs semmi baja.
- Gondolod?
- Gondolom. Sőt, tudom is.. és elmondom még egyszer. - Csúnya nézés* - ha a közelébe mész, vagy csak hozzá szólsz.. elintézem, hogy senki fel ne engedjen semmiféle pályára.
- Fuh, most meg kéne ijednem? Bocsi, most nem megy. De te hogy megváltoztál! A pletykák alapján eddig annyira nem izgatott a barátnőid sorsa meg hogy miket csinálnak.
- Hát most más a helyzet. - teszi karba a kezét.
- Na igen azt látom.. de ki tudja meddig.. Hmm.. lehet hogy Kira is kiszeret belőled, ha megtudja milyen egy nőcsábász is vagy te.
- ezt csak azért mondod, mert vissza akarod szerezni.
- Igen is meg nem is. Tényeket közlök, drága Atobe. - fordul meg. - majd gondolkodj el azon, hogy a lányok mennyire is szeretik az ilyen félrelépős pasikat.
- Ezt pont te mondod? Kira pontosan nem azért szakított veled, mert te is más ágya fele kacsintgattál?
- Na igen, de már más idők járnak. - von vállat. - Nah, ha megbocsájtasz engem várnak odalent. - megy a lifthez. - Örültem, hogy beszélgethettünk.
- Én már kevésbé. - fordul meg.
- Adios! - száll be és eltűnt.
- Féreg.. - morgott Atobe és elment végre zuhanyozni.

- Ahhh... álmos vagyok. - ásítottam.
- Miért Atobe nem hagyott aludni? - nézett rám furán Ara. - Kis huncut.
- Dehogy is! - vágtam hozzá a párnát.
- Hé, velem ma finoman. Fáj a fejem..
- Te hibád! Én mondtam, hogy hagyd abba az ivást.
- Ah, ne is mond. Soha többet nem akarok látni egy üveget sem. - rakta a fejét az asztalra.
- Baaaaaka. - állok fel. - Nah, mit kéne felvenni tévésekhez? - veszek ki a táskámból pár ruhát. - Ara?
- Gondolom ruhát..
- Az ész megszólal.. De melyiket? - mutatom fel. Lassan felemeli a fejét és a jobb oldalira bök a fejével. - Én is így gondoltam. - veszem magamra. - Most te jössz. - megyek hozzá és megpróbálom felállítani.
- ajj, még egy kicsit had punnyadjak.. - akart vissza ülni.
- Nem, ha nem tudsz felébredni, megyünk a zuhany alá.
- Akkor inkább ruha. - állt fel nagy nehezen. Odamentem Ara táskájához és kivettem belőle kb 4 pólót.
- Noss? - raktam ki őket.
- Nem tudom... - vakarta meg a fejét. - Talán a második..
- Te tudod..
- Ümm... - vette fel.
- A nacid az ágyon van. - mutattam, majd odament és azt is felvette. - Helyes.
- Az. - dőlt bele az ágyba.
- Hulla... - nevettem* - a fiúk merre mentek?
- Állítólag reggelizni.. mert később nem lesz idejük rá.
- Ahaa. Értem.
- Megjöttem. - jött be az ajtón Atobe.
- Látom. - mosoly*
- Vele mi van? - nézett Arára.
- Másnapos a drága.
- Ahh, ne drágámozzunk. - dobta le a cuccait.
- Miért, valami bajod van vele? - néztem rá kérdőn.
- Nem csak nem szeretem. - vonta meg a vállát.
- Érdekes vagy. - húztam el a számat, majd Atobe hirtelen odajött elém és átölelt. Olyan szorosan, hogy már szinte fájt. - Ato..
- Maradj velem. - fúrta bele az arcát a vállamba és éreztem a nyakamon a szuszogását.
- Atobe.. mi van.. veled.. - csodálkoztam és ami eddig ruha a kezemben volt, most mind kiesett.
- Csak ígérd meg. - erősebben szorít* - Onegai..
- Én.. persze... - mosolyodtam el és megsimítottam a fejét.
- O.o - Ara reakció... és inkább a fejére húzta a takarót.
- De most tényleg. - néztem a szemébe. - Történt valami? Eddig nem voltál ilyen lelkizős.
- Most se vagyok az. - nézett félre és láttam rajta, hogy kicsit kényelmetlenül érzi magát. - Csak tudnom kellett. - fordult meg.
- Ü-ümm. - bólintottam, de még mindig nem értettem a helyzetet. - Akkor nem kell aggódnod. - Öleltem meg hátulról. - Én mindig veled maradok.. sőt le se tudsz majd magadról kaparni. Kíííívétel, ha te más lányok fele kacsintgatnál. - tartottam felé a mutatóujjam.
- Attól nem kell tartanod.. Kettőnk között kijelentem: Atobe Keigo hivatalosan is megváltozott.
- Nocsak! És ezt kinek köszönheti? - mutatok magamra.
- Neked..
- Nem hallom.
- Neked!
- Még mindig nem.
- Aaaah... - csókolt meg hirtelen. Beletúrtam a hajába és enyhén lelökött az ágyra és úgy folytatta. ( Ara a fejéhez szorítja a párnáját ) Aztán hirtelen abba hagyta és csak ölelt magához. - Ennek mondjuk mások nem örülnek.. - motyogta kis idő után.
- Azok tehetnek egy szívességet. - nevetek*
- Oh, megküzdesz értem, mi?
- Hmm.. nem rájuk uszítom Arát.. de amúgy is a küzdés téma a te dolgod. Nem női dolog.
- Hidd el megküzdök én érted most is.
- Hm? - nézek fel rá.
- Semmi, semmi. Ha valaki elakar tőlem venni azt kinyírom. - nevet ő is*.
- Piff* - nyílik ki az ajtó. - Ohhhhayo! - jön be Shishido a többiekkel. - Veled meg mi van? - megy oda Arához és leveszi róla a takarót meg a fejéről a párnát.
- Semmi.. a fiatalok megint akcióba vannak. - bökik fejével ránk. Nos igen. Ebben a pillanatban vette észre, hogy tulajdon képen mi is ott vagyunk. Érdekesen nézett végig rajtunk, ahogy Atobe alattam fekszik és én a mellkasán pislogok rá.
- Ti sosem nyugszotok le? - *.*
- csak beszélgettünk. - mondom.
- Atobén?
- Ez is a lelkizős beszélgetés egy formája. - ülök fel és Atobe feláll.
- aaaa értem. Na ki milyen állapotban van? - nézett körbe.
- Szerintem mindenki kész. - mondta Yuushi. - Mondjuk ő... - mutat Arára.
- Dugjátok a hideg víz alá. - mondta Mukahi.
- Azt inkább ne. - ült föl nagy nehezen. - Csak vizet ne..
- Probléma megoldva. - mondta Shis. - Akkor ikuzo!
- Ümm - állok fel és elindultunk kifelé. Az ajtó előtt már Sakaki- senpai várt minket és az ő vezetésével bementünk egy bemikrofonozott szobába. Amint ott beléptünk vakuk hadával találtuk szembe magunkat, hogy már majdnem csillagokat láttam, aztán leültünk a számunkra kijelölt székre.
- A Hyotei Gakuen . - mondta egy bajszos hapsi, mire mi felálltunk és meghajoltunk.
- Atobe-kun mennyire megerőltetőek voltak számodra ezek az eddigi meccsek? - kérdezte egy nő.
- Eddig úgy őszintén semelyik nem volt az. Bár az utolsónál már megizzadtam, de egyik sem volt annyira nagy szám. - mondja közönyösen.
- És hogy készül fel a meccseire? Más az edzésprogramja, mint eddig? Vagy annyira nem..
- Természetesen edzünk, minden meccsre, de jobban mint eddig nem.
- És Kira - kun a tegnapi meccsed nagyon megerőltetett?
- Hát eléggé.. Hogy is mondjam.. Jasmine nem az én súlycsoportom volt. - mondom. - De kialudtam magam és teljesen fitt vagyok.
- És nincsen semmilyen sérülésed?
- öhm.. - mindenki a Hyotei közül rám nézett.. Ara pedig idegesen körülnézett a teremben. - Nem .. nincs semmilyen sérülésem. Teljesen jól vagyok. - Állmosoly*
- Pedig egy pár játékos azt mondta, hogy mint ha a válla nem lenne a legjobb állapotban.
- Nem tudom ki mondta, de ez nincs így. - Uhh, a pokolra kerülök... - Mint már mondtam nincs semmilyen sérülésem.
- Értem...
- Shishido- kun... - mondták még a kérdéseiket, de az én agyam egyfolytában azon járt, hogy vajon mennyire lehet feltűnő, hogy fáj a vállam. Pedig szerintem nem lehet észrevenni.. És Atobe...? vajon ő is észrevette...? Biztosan nem.. akkor már biztos leállított volna.. bár egyszer szóvá tette.. de akkor is hazudtam neki.. ahh, nem lesz ez így jó. Olyan lelkifurdalásom van emiatt. Mindenkinek hazudtam.. de talán ha szedem azokat a bogyókat, akkor végig tudom csinálni a meccseket és talán nem fognak rájönni.. annyira. És majd utána elmegyek egy dokihoz, és probléma megoldva. Yoss!

- Ahhhh, Istenem ezek teljesen kikészítenek. - nyújtózik ki Shishido, közben pedig baktatunk vissza a szobánkba.
- Jah... olyan hülye kérdéseik vannak. - felel neki Hiyoshi.
- Ümm, miért kell még a magánéletünket is kitárgyalni? - nyafog Mukahi.
- Mert akkor költhetnek sok szaftos kis pletykát, amit leírhatnak és keresik vele a pénzt. - mondom.
- Nah, jah ott a pont. - mondja Ara.
- Igazán örülök, hogy időközben felébredtél. - nevetek.
- Muszály volt.. egy kómás fej viccesen mutatott volna az újságokba.. mellesleg.. - jött oda mellém és kicsit előrébb mentünk. - kicsit megszorongattak téged azzal a vállas dologgal. - súgja nekem.
- jah.. - sóhajtok. - De megúsztam.
- Ajj.. még mindig nem áll szándékodban elmondani Atobénak.
- A leghatározottabban nem. Tudod mi lenne abból. - húzom el a szám.
- Ümm.. - néz előre. - Te tudod. De ha majd lebuksz, rám ne számíts.
- Gooondoltam. - -.-
- Hiih. - széles vigyor, de tudnám minek... hajj...
- Na miről folyik a téma hölgyeim. - karol át minket Shishido, közben egy csókot lehell Ara ajkaira.
- Gondolkoztunk mikor érsz ide. - néz rá Ara.
- hehh.. a szerelem ide vonzott..
- A csöpögős mindenedet. - fogom a fejem.
- Vigyázz, mert még Kira elcsöppen. - mutat felém Ara.
- Attól én nem tartok. - jön mellénk Atobe is.
- Oo. De biztos vagy te ebben. - Oo
- naná, én élek vele, nem te. höhö. - vigyor*
- Élhetnél mással is! - ohh, egy ismerős hang..
- Hm? - nézünk mindannyian vissza.
- Még akkor is vele élnél ha megtudnád, hogy mindenkit átvert? - mosolyog a képembe Akane.
- Ezt hogy érted? - fordul vele szembe Atobe.
- A szerelem talán annyira elvakított, hogy nem láttad, de én megsúgom neked, hogy bármit is mondott a vállával tényleg vannak gondok. - mutat az említett pontra, mire mindenki odanézett.
- Temee.. - nézek rá.
- Én adtam neki fájdalomcsillapítót, hogy ne szívjatok miatta...
- Urusai! - kiálltok rá.
- Noss? Még ezek után is szereted? ... Atobe..
....

Aki nem tudja esetleg^^:
Urusai: kuss legyen, pofa be
Temee: Rohadék
Onegai: kérlek
Yoss: felkiáltás.. kb: jól van, gyerünk.
Ikuzo: Menni, felszólító alakja