- Naa? Még mindig szereted Atobe? - kérdezte Akane nyájasan. A torkomban éreztem a szívemet, úgy dobogott és csak Atobéra tudtam nézni.
- Atobe! - ugrott elé Ara. - Csak azért nem szólt, mert akkor nem engedted volna a pályára! Nekem mondta, hogy nagyon, hogy nagyon bánja, hogy hazudnia kell nektek, de csak ez az egy módja van annak, hogy játszhasson. - hirtelen nagyon csend lett. És én.. miért nem tudok.. megszólalni.. Doste..?
- ...Szerinted én nem tudtam erről? - szólalt meg, pár másodperc múlva.
- heh? - nézett mindenki rá.
- Ha nem vettem volna észre, hogy nincs vele minden rendben, akkor nem nevezhetném magam a barátjának. Amikor megkérdeztem tőle, hogy fáj-e akkor letagadta.. gondoltam, hogy komoly indoka van, meg hát tudom mennyire szeret játszani. A helyébe valószínűleg én is ezt tettem volna, de nem lennék rá büszke. Ahogy ő sem. - mutatott rám.
- Isteneeem! - kiáltott fel Akane. - Miért szereted őt ennyire?! Mindenkinek hazudott! Normális ember ilyenkor már elhagyta volna, vagy legalább lekevert volna egyet!
- Igaz, hogy hazudott. - szólt bele Shish is. - De azért mert annyira szeret játszani. És ez figyelemre méltó.
- Tche.. ti Hyotei-esek olyan ostobák vagytok.. csak ne néznétek ki ilyen jónak. - rohant el. Most már tényleg mindenki rám figyelt.. és én még mindig nem tudtam semmit sem csinálni. Csak álltam és a földet néztem. - Te nem akarsz mondani valamit? - jött közelebb Atobe.
- Én... - meredtem még mindig előre.. annyira jól ment minden.. nem jöttek volna rá.. miért.. miért kellett ennek a ringyónak elmondani? - G-gome..
- Ennyi nem elég, hogy megbocsáltsunk neked..
- Heeh? - néztem fel.
- Igen.. - ment mellé Yuushi. - Nyerd meg a meccseidet és elfelejtjük ezt a dolgot. - villant fel egy mosolyt. Ránézek Atobéra aki elismerően mosolyog. Én pedig nem tudtam mást.. a nyakába ugrottam és sírni kezdtem....

A mai ezen kívül nem telt valami hű de izgalmasan.. a fiúk lerendeztek egy meccset. Igaz hogy Mukahi Shishido esett egy kisebbet, de egy pillanat múlva már fel is pattant és folytatta a meccset. Ara persze teljesen odavolt és azóta itt ápolgatja a lelkét meg mindenét. Mert Shih szerint ez a legégőbb dolog ami lehetett. És ha vesztett volna? .. ahh.. na mindegy..
Helyzetjelentés: Most itt vagyunk kis szobánkban. 18: 06 van. Shishido és Ara a szokásos, Yuushi valami könyvet olvas, Mukahi a teraszon a korláton csüng, Kabaji és Hiyoshi a tévét bámulják, Atobe mellettem az ágyon heverész és a hajamat birizgálja.
- Hoy, minna! - fut be hirtelen Mukahi.
- Dosta? - kérdezi unottan Hiyoshi, de szemét le nem veszi a képernyőről.
- Nem kéne valamit csinálnunk? Meghalok az unalomtól.
- Aludj.. - Jirou.
- Az a te hobbid.- mondom.
- Naa, gyertek mááár. - nyávog. - Van lent egy klub ahol édike csajok szolgálnak ki és a zene is nagyon frankó.
- Csajok? - Choutarou
- Zene? - Ara
- Na, ha így áll a helyzet.. - áll fel Hiyoshi.
- Akkor megyünk. - fejezi be Yuushi.
- Hoppá, téged is érdekelnek az efféle dolgok? - vigyorog gonoszan Shishido.
- Nem, de jobb mint bámulni a falat, vagy azt a hülyeséget, amit tévének hívnak.
- A nagy tévé ellenes.. - szólalok meg.
- Akkor mindenki jön? - Mukahi.
- Jah! - kiált fel egyszerre jó pár szépfiú.
- Én kihagyom.. - emeli fel a kezét Atobe és felül.
- Honto? - csodálkozik Yuushi.
- Ah.. fáj a fejem.. - fogja*
- Hát jó.. Kira?
- ano.. nem tartozik a hobbiajim közé a klubjárás, meg a csajok nézegetése. - mosoly*
- Höhö.. - érdekes fej* - Hát ahogy gondoljátok. - fordul meg és mindenki aki eddig ült, felállt. - Akkor go, emberek! - mutat ajtóra.
- Haiii.. - kiáltanak és kiviharzanak az ajtón. Pár másodperc és teljes csönd uralkodik a szobán. Kicsit már majdnem kezd kínossá is válni a dolog, amikor megérzem a derekamon Atobe kezét.
- Hoi.. mit csinálsz te? - csodálkozom.
- Nem egyértelmű? - dönt le az ágyra és csókolgatni kezdi a nyakam, közben megsimítja a hasam.
- Nem fáj a ..fejed?- nyöszörgöm.
- Hazudni is tudni kell. - mondja vhol a nyakamnál és félresimítja a tincseket amik a szememet takarták, majd megcsókolt. Éreztem, ahogy a nyelve bebocsáltásra vár, de valahogy teljesen lefagytam. Nem tudtam másra gondolni, mint hogy nem akarom.. De ő igen..
- Dosta? - nézett bele a szemembe és látni lehetett benne, hogy azonnal megakar kapni. - Csak lazulj el.. - mondja és megint a számat ostromozta. Résnyire kinyitottam és már is hevesen játszik nyelve az enyémmel. Egyik keze, ami eddig a hasamon pihent, most feljebb kalandozott, feltűrve ezzel a pólómat. Megakartam szólalni, de nem tudtam.. egyrészről egy hang nem jött volna ki a torkomon, másrészről Atobe úgy sem hagyta volna. Másik keze a nadrágomat csatolta ki és kis idővel később már lent is hevert a földön, majd amikor már elfogyott minden levegőnk lihegve szétváltunk. De ő nem pihent, nedves csíkot húzva haladt lejjebb, majd én gyorsan felhúztam.
- Mi az? - nézett rám érdekesen.
- Nekem ez most.. nem megy.. - leheltem ki.
- Akkor majd teszek róla.. most kellesz. - mondta és leszedte rólam a maradék ruhát, közben valahogy magáról is lehalászta a ruhákat.. bár rajta amúgy sem volt sok.. Majd egy cseppnyi gyengédséggel sem bennem volt. Hangosan felnyögtem, ő pedig erre befogta a számat és mozogni kezdett. Nem érdekelte, hogy én nem szoktam meg a tempót, az ő akarata szerint csinálta. Próbáltam eltolni, de amint kisebb erőt próbáltam volna kifejteni, erősebben csinálta. Elvette a kezét a számról és ismét ajkaival lehelt rá egy csókot.
- Vedd úgy, hogy ez a büntetésed.. - mondta és egy percre sem hagyta abba amit csinált. - nem szeretem ha a csajom hazudik nekem. - simította meg az arcom és egy utolsó lökést leadva végett vetett mindennek..

- Vááh, ez király volt! - robbant be Mukahi az ajtón és követték a többiek is. - Veletek meg mi van? Mintha temetésen lennétek..- nézett rajtunk végig. Atobe az ablaknak támaszkodva állt, én meg egy takaróba bebugyolálva kuporogtam az ágyba. Nem mondott semmit csak nézett ki.
- Hát jóó. - ült le egy fotelba.
- Nah mizujs mindenki? - jött be Ara is. Tök happy volt.. jó neki..
- Semmi.. - néztem a földet.
- Hööö.. mi a gond? - kérdezte halkan és mellém jött.
- Nincs semmi. - csóváltam a fejem.
- De látom rajtad.
- Tényleg nincs.. csak fáradt vagyok. - mosoly*
- Remélem tényleg csak ennyi..
- na gyeeereee. - kapta fel Shis és berakta az ágyba.
Mindenki egyet értett azzal, hogy már elég késő van és nem ártana lefeküdni, ezért mindenki bekuporodott kis ágyába. Atobe is beakart bújni mellém, de én gyorsan kijöttem onnan és a takarót ledobva magamról kimentem. Becsuktam magam mögött az ajtót és nekitámaszkodtam a falnak. Nem hagyott nyugodni amit Atobe csinált. Lehet, hogy hazudtam, de ez akkor is.. ez nem kellett volna.
Hallottam ahogy kinyílik az ajtó. Valaki megfogja a vállamat és felegyenesít majd magához húz egy sóhaj kíséretében.
- Gome.. ezt nem teljesen ilyennek képzeltem.. -mondja és megsimítja a fejemet.
- Akkor miért nem álltál le..?
- Már napok óta nem csinálhattam veled ilyet.. és hát..
- Hagyjuk.. -sóhajtottam. - tudod milyen megalázó volt ez?
- Gome, de hát.. miért nem akartad? Talán már nem szeretsz annyira, mint a legelején?
- Nem erről van szó, csak rosszul vagyok mostanában.. és akkor gondolom senki sem szereti csinálni.
- Rosszul? Miért nem szóltál? Mit érzel?
- Jól vagyok, nem kell miattam aggódni. Bizti megfáztam..
- Kérdeztem..
- Csak hányingerem van.. - pirulok*
- Sokszor?
- Néha-néha..
- Hami?
- Pfúúj.. - fogom szám*
- Ano.. Kira.. nem lehet, hogy te..
- Én?
- Terhes.. vagy..
- Eeeeeeh?