Presento
Kira 2010.08.20. 15:25
Jó sok időbe telt, mire elmagyaráztam Arának, hogy semmi sem
történt tegnap este. Amit persze ő nem hitt el, ezért megfenyegettem hogy
elmondom mindenkinek, hogy ők reggelente mit szoktak művelni a zuhanyzóban
Shishidoval. Így sikeresen leráztam és lementem a hotel elé ahol a francia várt
volna, de.. sehol sem volt. Helyette egy másik francia kicsit sem feltűnő
akcentussal átadott nekem egy lapot, mondván hogy más dolga akadt és nem tudott
megvárni. Köszi Ara -.- Kicsit arrébb mentem és megnéztem a lapot.
- Halkabban
máskor.. az épületben lehet gyerekek is tartózkodnak^^. - ……….. – ERRE AZ A
NAGY FELHAJTÁS?!! – gyűrtem össze a lapot. – Azt hittem hogy már valami mást
látott.. – morogtam az orrom alatt. – aaaaa- mentem vissza mérgesen. Felértem a
lifttel és bementem az ajtón.
- Meeegjöttem
. – feküdtem le az ágyra és belefúrtam a fejemet a párnába.
- Dosta.. – akart volna odajönni Ara, de Atobe gyorsabb
volt.
- Dostano? - simogatta meg a fejemet és leült az ágy
szélére.
- Ümm.. semmi
– néztem fel rá és rámosolyogtam.
- Gyere. –
tárta ki a kezét és én odabújtam hozzá. Megpuszilta az arcomat és erősen
megölelt.
- Kiraaa, nem
akarsz jönni sétálni? – kérdezte Ara.
- Most velem
van. – felelt helyettem Atobe. Kicsit furán néztem rá, de beletörődve
bólintottam. Elvégre ha ellenkeznék a döntésével biztosan mérges lesz..
- Oké… -
mondta mérgesen és kivonult a szobából. – Franc essen ebbe a hülye egoista
Atobéba… teljesen kisajátítja magának Kirát.. – morgott a folyosón és megnyomta
a lift hívógombját. – Hülye majom.. én is akarok Kirával lenni, nem csak ő.. –
megjött a lift és egyből ment volna be, de..
- Oi oi oi –
fogta meg Shis az éppen majdnem seggre ülő Arát, mivel nekiment a mellkasának.
- Hát te miért
vagy ilyen dühös szívem? – simogatta meg az arcát.
- Semmi csak
Atobe megint Atobéskodik..
- Öm.. ezalatt
mit is kell érteni?
- Hogy megint
nem lehetek Kirával mert őfelsége lefoglalta.. – ment be a liftbe.
- Ah soou. –
ment utána.
- Nem, most
jöttél föl? – pislogott rá.
- De igen.
Hozzád. De mivel te LE mész, ezért én is LE megyek.
- Miért jöttél
volna hozzám? Oh.! Ugye nem kell már a pályán lenni? Oh gomene, kicsit sokáig
öltöztem. Aaa a senpai most megakar ölni ugye? Ajj.. hülye vagyok.. – és még
tovább is folytatta volna ha Shis szája nem az övén csattant volna.
- Nem.. azért
akartam hozzád menni hogy szóljak hogy nem kell sietni. Kinti pályán lettünk
volna, de mivel esik ott nem lehetünk. A benti pályák meg mind foglaltak.
Szóval egy kis ideig ez el van most halasztva. Addig meg amolyan „kimenőt”
kaptunk. És ennek örömére gondoltam kereshetnénk egy szabad szobát. – nézett rá utalva valamire.
- Te sose
nyugszol? - >.<
- Hogy
nyugodhatnék?- ölelte magához. – Ilyen alkalmat kihagyni. – csókolta meg. Ara
elmosolyodott és ugyanolyan hévvel csókolta vissza a fiút.
- Na mit szólsz? – kérdezte Shis, miután már elfogyott
minden levegőjük. – Keressünk egy üres szobát?
- De.. nem gyakorolni kéne?
- Gyakorlok én mást veled. Hidd el az szerintem sokkal jobb.
– mosolygott perverzen.
- Höhh… nem is tudom.. végülis.. ha van elég időnk.. –
pirult bele.
- Errrrre mindig van. – ért le a lift és Shis megrohamozta a
pultot..
- Most
feldühítetted.. – morogtam miután kiment
Ara az ajtón.
- Az ő
baja.. – sóhajtott és felállt.
- Üm.. miaz?
- Hm? Mi
lenne? – ment az ajtóhoz tök nyugodtan és bezárta.
- Atobe –
kezdtem pánikba esni és felálltam az ágyról.
- Hoi..
nyugi.. – jött elém.
- Ia.. ha te
bezárod az ajtót az sosem jelent jót..
- Pedig azt
hittem élvezed.. – ült le az ágyra.
- Tegnap
iiiiis?
- Jól van..
tegnap kicsit elborult az agyam.. de most időnk is lenne..
- Hogy lenne?
Lent kéne már lennünk.. te meg még fel sem öltöztél.. – és tényleg. Farmerban
volt.. egy lila pólóban. Uwaaah.. eszméletlen jól nézett ki tényleg, de akkor
is..
- Nyugi..
elmarad a meccs… - állt föl megint.
- Mi? Miért?
- Esik
szívem.. mi meg kint lettünk volna. – jött elém.
- Jó de.. Nem
kéne..
- Nyugi már.. egy
darabig úgy se jön be senki.. – fogta meg a derekam és megcsókolta a nyakam.
- Üü.. – Iaa Atobe illat.. meghalok.. nem kéne de annyira
kívánom őt. Lassan elkezdte feltűrni a pólóm és már az alatt simogatta a
hasamat.
- Tudom hogy akarod.. – suttogta a fülembe azon az
undorítóan őrjítő hangján. De igaza volt. Jobban akartam őt mint bármikor. És
ahogy most kinéz.. ahh.. biztos direkt csinálja.. de meg is van az eredménye..
mohón csókolni kezdtem a száját ő pedig beletúrt a hajamba. Levettem róla a
pólóját és végigsimítottam hasa kockáit. Mindig beleborzongtam amikor éreztem
hogy milyen izmos is ő. Ezen persze ő mindig vigyorgott. Főleg most. Élvezte
hogy ennyire felhúz vele. Direkt nem ment tovább. Egy ruhadarabot sem vett le
rólam, csak a keze volt a pólóm alatt közben persze folyamatosan csókolt. Idegesített
hogy nem csinál semmit, hogy direkt csinálja.
- Atobe.. – nyöszörögtem a szájába.
- Mi az? Nem bírod már? – fogta meg az állam. Nem tudtam mit
mondani, öve csatjához nyúltam és leakartam venni, de megfogta a kezem. – Nem
vagy egy kicsit mohó? – tolt az ágy felé.
- Nem izgat… - húztam le az ágyba ő pedig fölém feküdt.
Lábaimmal átkaroltam a derekát és láttam rajta hogy nagyon furcsállja hogy így
viselkedek. De tetszett is neki. Apró csókot adott a számra majd, felült a
derekamnál és kicsatolta a nadrágját. Végig figyeltem ahogy leszedi magáról és
egyszerűen a földre dobja. Egyre jobban éreztem hogy nem bírok magammal. Kicsit
lejjebb csúszott és levette az én nadrágomat is. A combomtól egészen a nyakamig
végigcsókolt és kezével is követte ezt az útvonalat közben a pólómat is
levette. Boxeréhez nyúltam és lefele kezdtem el húzni, de mivel egy kézzel
próbáltam nem igazán sikerült.
- Hora.. – nevetett. – Kell segítség? – rakta a kezét az
enyémre és azzal együtt kezdte el húzni lefele és elém tárult Atobe minden
takargatnivalója. Egészen belepirultam amikor láttam, hogy nem csak ő húzott
fel engem. Ugyanannyira én is hatással voltam rá. Megfogtam a vállait és
eltoltam magamtól, hogy föléfeküdhessek, majd lejjebb kúsztam hogy a lába közé
mehessek. Látta hogy mit akarok és karomat megfogva felhúzott..
- Kira ne.. maradjunk a szokásosnál, jó..?
- Hühh…- morogtam. – rendben…
- Jól van. – simogatta meg az arcom. – Na várjál.. – szedett
le magáról és a táskájáért nyúlt, majd kivett belőle egy gumit.
- pfuj.. – húztam a számat.
- Ezt nem nekem kéne mondanom? Általában a férfiak szokták.
– nevetett.
- Tuuudom. Én helyetted mondtam. – adtam az arcára egy
puszit miközben ő felvette.
- Hát hogyne.. – mosolygott rám és lassan megint fölém
feküdt. Mélyen a szemembe nézett. Olyan aranyos volt ilyenkor. Láttam a
szemében a szerelmet, a vágyat, hogy most csak én létezek neki. Lassan
megfogtam az arcát és megcsókoltam. Ő is viszonozta és egyik kezével simogatni
kezdett lent. Annyira más volt mint tegnap este. Most vigyázott hogy ne is
menjen messzire de olyat is csináljon ami neki is jó. Belenézett kérdőn a
szemembe, mire én bólintottam. Nyakamhoz rakta a fejét és lassan belém hatolt. Atobe
felkészülve erre, hogy biztos hangot adok, hogy fáj egyből lecsókolt. Finomakat
lökött és aprókat nyögtem a szájába. Már nem fájt, csak őt éreztem hogy
mennyire jó érzés. Elvált a számtól és ő is halkan hangot adott ennek az
érzésnek.
- Kimochi? – nézett le rám és mosolygott.
- Üm.. nagyon. – simítottam meg a mellkasát. Nagyobbakat
kezdett el lökni. Atobe egyre vadabbul kezdte el csinálni ami néha kicsit kínos
volt, mert egy-két erőteljesebb mozdulatnál hangosan felnyögtem. Ami persze
neki nagyon tetszett. Egy szenvedélyes 20 perc múlva Atobe háta megfeszült és
pár pillanat elteltével lefeküdt mellém. Mind a ketten lihegtünk, majd magához
ölelt.
- Jól vagy? – mosolygott.
- Persze. – adtam neki egy gyors csókot. – remélem.. azért
nem hallotta senki.
- Hmm.. hát szerintem a nyögéseid mindenki fülébe eljutottak
szívem. – nevetett.
- Peeersze, mintha csak én nyögtem volna egyedül, mi? Te is
ugyanolyan hangos voltál.
- Azért valamennyivel halkabb. – rakta magunkra a takarót.
- Jó, egy kicsivel..
- Sokkal. Én tudom türtőztet.. – akadt meg mert valaki a
kilincset kezdte el piszkálni. Vagyis inkább beakart jönni rajta. Ijedten
egymásra néztünk, főleg akkor amikor meghallottuk a kulcscsörgést. Jobban a fejemre húztam a takarót, amikor az
ajtó egy kattanás után kinyílt..
Sakaki- senpai először csodálkozó.. majd nagyon dühös arccal
pásztázta végig először a földön heverő ruhadarabokat.. Atobe táskáját aminek
egyik zsebéből kilógott egy gumi.. majd minket ahogy félmeztelenül egymás
karjaiban nézünk rá.
|