- Ano.. Kira.. nem lehet, hogy te..
- Én?
- Terhes.. vagy..?
- Hööh? Ugyan lehetettlen. - csóválom fejem.
- Honnan veszed? - jön közelebb.
- Mit tom én, de kizárt hogy én az vagyok.
- Azért csak győzödjünk meg róla. - fogja meg a kezem és elkezd húzni egy irányba.
- Hoi! Atobe! Hova a fenébe viszel? - húzom vissza.
- Boltba!
- Minek?
- Találj hármat!
-.. - gondol* - Neeeeem, én nem csinálok olyan undi dolgot!!- kezdem el erősebben húzni vissza az ellenkező irányba.
- Dehogynem fogsz! Most azonnal! Vagy te nem akarod megtudni hogy lesz-e vagy nem?
-.. de.. de akkor is az az izé olyan undi..
- Nem izgat, megcsinálod. - fogja meg normálisan a kezem és lehúz a lépcsőn. Bementünk a legközelebbi gyógyszertárba és vett egy tesztet. Tök égőnek éreztem.. szabályosan rosszul lettem már csak a gondolatára is és éreztem, ahogy egyre melegebb lesz az arcom. Tök vörös lehettem.. Ajj..istenem.. de belegondolva.. tényleg! Mi van akkor ha kisbabám lesz? Akkor nem teniszezhetek többé.. és egyáltalán.. Atobe velem maradna? Kell neki azok után egy terhes nő..? Csak púp lennék a hátán.. Meg sem merem nézni.. pedig muszály.. már egy mosdóban vagyok és a kezemben szorongatom azt az izét.. uwah..
Na jó.. nagy levegő.. lesz ami lesz.. 1..2..3..

- Nah? - kérdezi Atobe miután kijöttem. - Mi van?
- ano..
- Mond mááár! Itt halok meg ha nem mondod meg azonnal. - fogja meg mind két vállam.
-.. - nem mondok semmit csak csóválom a fejem és elkezdek sírni, majd a mellkasára hajtom a fejem. Hallom ahogy sóhajt és erősen magához ölel. Nem a megkönnyebbült sóhaj, de nem is a szomorú.. olyan.. semmilyen..
- sokka.. - mondja végül és simogatja a hátam. Ott álltunk a folyosó közepén és csak pityeregtem a mellkasán. Nem is tudom miért sírok.. nem akartam, hogy az legyek, de belegondolva hogy a nők milyen boldogok egy kisbabával, valahogy engem is boldogsággal töltött el.. és most hogy tudom, hogy nem vagyok az, olyan üresnek érzem magam.. - ..Ne sírj.. összehozunk egyet.. - mondta halkan és megpuszilta a fejem.
- Höh? - nézek fel rá. - Te akarsz? - csodálkozok.
- Hát.. eddig nem gondoltam rá.. de most hogy azthittem lesz.. örültem volna neki.. - nézett el zavartan. - Bár akkor a nagy Atobe-samára már lehet hogy nem néznének a lányok.. de ami azt illeti.. - mosolyodik el.- Nekem megérte volna. Mert nem akarok mással lenni csak veled.. és abba egyszer beletartozik egy baba is. - csókol meg. Újra könnyes szöktek a szemembe és visszacsókoltam. Sokáig így voltunk.. öleltük egymást és közben lágyan csókoltuk a másik ajkát.. olyan boldog voltam.. örültem, hogy Atobe így gondolja.. És akkor.. abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy ha Atobe hirtelen egy gyereket akar.. akkor megteszem..

- Kira? Dosta? Hol voltatok eddig? - kelt föl Ara lassan Shishido mellől suttogva.
- Gome.. valamit el kellett intéznünk. - mondtam én is halkan, közben Atobe óvatosan, hogy a többieket fel ne keltse az ágyhoz lépkedett.
- Ilyenkor? - meredtek ki a szemei.
- Ilyenkor.. Nem kell beleütnöd az orrodat mindenbe Ara drága.. - ^^ veregettem meg a vállát.
- Tchö..- morgott valamit és visszafeküdt Shishido mellé.
- Kira! - hívott halkan Atobe és jelzés képpen felemelte a takarót, utalva arra, hogy feküdjek be mellé.
- Hai.. - bólintottam és odatipegtem az ágyhoz, majd lefeküdtem. Atobe oldalra feküdt és derekamat megfogva magához húzott. Mellkasához szorítottam a fejem, majd lehúnytam a szemem. Ráhajtotta a fejét az enyémre és éreztem ahogy szuszog. Mind a két keze a derekamon hevert és megóvóan átölelt vele.
- Naa.. - emelte kicsit feljebb a fejét. - .. te.. örültél volna neki..? - kérdezte hihetetlen halkan, hogy csak én hallottam.
- Ano.. - nyitottam ki a szemem. - Nem is tudom.. szeretnék egyet majd.. de még a tenisz is fontos nekem.. és még fiatal vagyok hozzá..de ha lett volna, akkor szerintem örültem volna neki.. - mosolyodtam el.
- Sokka.. - puszilta meg a fejem. - Na aludj.. - ölelt át szorosabban és visszarakta a fejét. Lehunytam ismét a szemem és pár perc múlva már el is nyomott az álom..

Reggel, amikor felébredtem nem éreztem magamon Atobe ölelő kezeit.. Pislogtam egy párat és észrevettem, hogy az ölében fekszek.. Ő a falnak nekitámaszkodva ült és az ölében tartott, közben a takarót a vállamig felhúzta. Halkan beszélgetett a többiekkel, akik már szintén fent voltak.. Ara nem volt bent, gondolom elment fürdeni.. Shis se volt sehol.. gondolom ő meg ment utánna reggeli hancira.. -.-
Elkezdtem kicsit mocorogni, mert a lábam kissé el volt zsibbadva..
- Ohh.. - nézett le rám Atobe. - Ohayo. - mosolygott
- Ohayo.. - töröltem meg a szemem.
- Azt hittem már fel sem ébredsz.. a senpai már volt bent, hogy ébresszünk lassan, mert megyünk meccsre. - adott egy puszit az arcomra.
- Sokkkaa..- öleltem át, majd ő is a hátamra rakta a kezét.
- Lefordítva öltözzetek lassan. - mondta Yuushi és magára vett egy pólót.
- haihai.. - morogtam.
- Akkor lássam is!
- Nem te vagy a főnök..
- Oo öhh?
- Bizony - vigyorgott Atobe. - hanem én. - nézett fel diadalittasan.
- És én mi vagyok? - néztem fel rá.
- Hmm.. te leszel a feleségem - adott egy csókot.
- Hát hogyne..
- Nem akarsz?
- Dehogynem -.-
- Durca.. - fordult el.
- Jah.. reggeli szokásos durca..- tette hozzá Yuushi.
- Urusee.. - bújtam el jobban Atobe mellkasánál és a fejemre húztam a takarót.
- Oi oi... - szedte le rólam és megsimogatta a fejem.
- Ne mindenki előtt enyelegjetek.. - szólalt már meg Hiyoshi is.
- Csend.. - nézett rájuk csúnyán Atobe, mire mindenki elhallgattak. - Nah, gyere öltözzünk.. majd este ölelgethetsz..
- Az soká lesz.. - ültem föl rendesen és lassan kikászálódtam az ágyból.
- Akkor majd keresek alkalmat. ^^ - mosolyodott el perverzen.
- no komment. - ^^"
- Gome.. - nevetett.
- Kira! - rontott be Ara.
- Dosta? - fordultam felé.
- A..a..a...a.. - lihegett. - szőke.. - kapálózott a feje felett. - magas.. francia.. és és és téged- mutat rám. - ..téged keres.
- De mit akar?
- Akar mondani valamit.. látott tegnap valamit és tanácsot akar adni..
- Este? - jött mellém Atobe és rámnézett.
- Mi volt este? - nézett ránk furán Ara.
- semmi.. különös..