Jó sok időbe telt, mire elmagyaráztam Arának, hogy semmi sem történt tegnap este. Amit persze ő nem hitt el, ezért megfenyegettem hogy elmondom mindenkinek, hogy ők reggelente mit szoktak művelni a zuhanyzóban Shishidoval. Így sikeresen leráztam és lementem a hotel elé ahol a francia várt volna, de.. sehol sem volt. Helyette egy másik francia kicsit sem feltűnő akcentussal átadott nekem egy lapot, mondván hogy más dolga akadt és nem tudott megvárni. Köszi Ara -.- Kicsit arrébb mentem és megnéztem  a lapot.

-          Halkabban máskor.. az épületben lehet gyerekek is tartózkodnak^^. - ……….. – ERRE AZ A NAGY FELHAJTÁS?!! – gyűrtem össze a lapot. – Azt hittem hogy már valami mást látott.. – morogtam az orrom alatt. – aaaaa- mentem vissza mérgesen. Felértem a lifttel és bementem az ajtón.

-          Meeegjöttem . – feküdtem le az ágyra és belefúrtam a fejemet a párnába.

-          Dosta..  – akart volna odajönni Ara, de Atobe gyorsabb volt.

-          Dostano?  - simogatta meg a fejemet és leült az ágy szélére.

-          Ümm.. semmi – néztem fel rá és rámosolyogtam.

-          Gyere. – tárta ki a kezét és én odabújtam hozzá. Megpuszilta az arcomat és erősen megölelt.

-          Kiraaa, nem akarsz jönni sétálni? – kérdezte Ara.

-          Most velem van. – felelt helyettem Atobe. Kicsit furán néztem rá, de beletörődve bólintottam. Elvégre ha ellenkeznék a döntésével biztosan mérges lesz..

-          Oké… - mondta mérgesen és kivonult a szobából. – Franc essen ebbe a hülye egoista Atobéba… teljesen kisajátítja magának Kirát.. – morgott a folyosón és megnyomta a lift hívógombját. – Hülye majom.. én is akarok Kirával lenni, nem csak ő.. – megjött a lift és egyből ment volna be, de..

-          Oi oi oi – fogta meg Shis az éppen majdnem seggre ülő Arát, mivel nekiment a mellkasának.

-          Hát te miért vagy ilyen dühös szívem? – simogatta meg az arcát.

-          Semmi csak Atobe megint Atobéskodik..

-          Öm.. ezalatt mit is kell érteni?

-          Hogy megint nem lehetek Kirával mert őfelsége lefoglalta.. – ment be a liftbe.

-          Ah soou. – ment  utána.

-          Nem, most jöttél föl? – pislogott rá.

-          De igen. Hozzád. De mivel te LE mész, ezért én is LE megyek.

-          Miért jöttél volna hozzám? Oh.! Ugye nem kell már a pályán lenni? Oh gomene, kicsit sokáig öltöztem. Aaa a senpai most megakar ölni ugye? Ajj.. hülye vagyok.. – és még tovább is folytatta volna ha Shis szája nem az övén csattant volna.

-          Nem.. azért akartam hozzád menni hogy szóljak hogy nem kell sietni. Kinti pályán lettünk volna, de mivel esik ott nem lehetünk. A benti pályák meg mind foglaltak. Szóval egy kis ideig ez el van most halasztva. Addig meg amolyan „kimenőt” kaptunk. És ennek örömére gondoltam kereshetnénk egy szabad szobát.  – nézett rá utalva valamire.

-          Te sose nyugszol? - >.<

-          Hogy nyugodhatnék?- ölelte magához. – Ilyen alkalmat kihagyni. – csókolta meg. Ara elmosolyodott és ugyanolyan hévvel csókolta vissza a fiút.

- Na mit szólsz? – kérdezte Shis, miután már elfogyott minden levegőjük. – Keressünk egy üres szobát?

- De.. nem gyakorolni kéne?

- Gyakorlok én mást veled. Hidd el az szerintem sokkal jobb. – mosolygott perverzen.

- Höhh… nem is tudom.. végülis.. ha van elég időnk.. – pirult bele.

- Errrrre mindig van. – ért le a lift és Shis megrohamozta a pultot..

-          Most feldühítetted..  – morogtam miután kiment Ara az ajtón.

-          Az ő baja..  – sóhajtott és felállt.

-          Üm.. miaz?

-          Hm? Mi lenne? – ment az ajtóhoz tök nyugodtan és bezárta.

-          Atobe – kezdtem pánikba esni és felálltam az ágyról.

-          Hoi.. nyugi.. – jött elém.

-          Ia.. ha te bezárod az ajtót az sosem jelent jót..

-          Pedig azt hittem élvezed.. – ült le az ágyra.

-          Tegnap iiiiis?

-          Jól van.. tegnap kicsit elborult az agyam.. de most időnk is lenne..

-          Hogy lenne? Lent kéne már lennünk.. te meg még fel sem öltöztél.. – és tényleg. Farmerban volt.. egy lila pólóban. Uwaaah.. eszméletlen jól nézett ki tényleg, de akkor is..

-          Nyugi.. elmarad a meccs… - állt föl megint.

-          Mi? Miért?

-          Esik szívem.. mi meg kint lettünk volna. – jött elém.

-          Jó de.. Nem kéne..

-  Nyugi már.. egy darabig úgy se jön be senki.. – fogta meg a derekam és megcsókolta a nyakam.

- Üü.. – Iaa Atobe illat.. meghalok.. nem kéne de annyira kívánom őt. Lassan elkezdte feltűrni a pólóm és már az alatt simogatta a hasamat.

- Tudom hogy akarod.. – suttogta a fülembe azon az undorítóan őrjítő hangján. De igaza volt. Jobban akartam őt mint bármikor. És ahogy most kinéz.. ahh.. biztos direkt csinálja.. de meg is van az eredménye.. mohón csókolni kezdtem a száját ő pedig beletúrt a hajamba. Levettem róla a pólóját és végigsimítottam hasa kockáit. Mindig beleborzongtam amikor éreztem hogy milyen izmos is ő. Ezen persze ő mindig vigyorgott. Főleg most. Élvezte hogy ennyire felhúz vele. Direkt nem ment tovább. Egy ruhadarabot sem vett le rólam, csak a keze volt a pólóm alatt közben persze folyamatosan csókolt. Idegesített hogy nem csinál semmit, hogy direkt csinálja.

- Atobe.. – nyöszörögtem a szájába.

- Mi az? Nem bírod már? – fogta meg az állam. Nem tudtam mit mondani, öve csatjához nyúltam és leakartam venni, de megfogta a kezem. – Nem vagy egy kicsit mohó? – tolt az ágy felé.

- Nem izgat… - húztam le az ágyba ő pedig fölém feküdt. Lábaimmal átkaroltam a derekát és láttam rajta hogy nagyon furcsállja hogy így viselkedek. De tetszett is neki. Apró csókot adott a számra majd, felült a derekamnál és kicsatolta a nadrágját. Végig figyeltem ahogy leszedi magáról és egyszerűen a földre dobja. Egyre jobban éreztem hogy nem bírok magammal. Kicsit lejjebb csúszott és levette az én nadrágomat is. A combomtól egészen a nyakamig végigcsókolt és kezével is követte ezt az útvonalat közben a pólómat is levette. Boxeréhez nyúltam és lefele kezdtem el húzni, de mivel egy kézzel próbáltam nem igazán sikerült.

- Hora.. – nevetett. – Kell segítség? – rakta a kezét az enyémre és azzal együtt kezdte el húzni lefele és elém tárult Atobe minden takargatnivalója. Egészen belepirultam amikor láttam, hogy nem csak ő húzott fel engem. Ugyanannyira én is hatással voltam rá. Megfogtam a vállait és eltoltam magamtól, hogy föléfeküdhessek, majd lejjebb kúsztam hogy a lába közé mehessek. Látta hogy mit akarok és karomat megfogva felhúzott..

- Kira ne.. maradjunk a szokásosnál, jó..?

- Hühh…- morogtam. – rendben…

- Jól van. – simogatta meg az arcom. – Na várjál.. – szedett le magáról és a táskájáért nyúlt, majd kivett belőle egy gumit.

- pfuj.. – húztam a számat.

- Ezt nem nekem kéne mondanom? Általában a férfiak szokták. – nevetett.

- Tuuudom. Én helyetted mondtam. – adtam az arcára egy puszit miközben ő felvette.

- Hát hogyne.. – mosolygott rám és lassan megint fölém feküdt. Mélyen a szemembe nézett. Olyan aranyos volt ilyenkor. Láttam a szemében a szerelmet, a vágyat, hogy most csak én létezek neki. Lassan megfogtam az arcát és megcsókoltam. Ő is viszonozta és egyik kezével simogatni kezdett lent. Annyira más volt mint tegnap este. Most vigyázott hogy ne is menjen messzire de olyat is csináljon ami neki is jó. Belenézett kérdőn a szemembe, mire én bólintottam. Nyakamhoz rakta a fejét és lassan belém hatolt. Atobe felkészülve erre, hogy biztos hangot adok, hogy fáj egyből lecsókolt. Finomakat lökött és aprókat nyögtem a szájába. Már nem fájt, csak őt éreztem hogy mennyire jó érzés. Elvált a számtól és ő is halkan hangot adott ennek az érzésnek.

- Kimochi? – nézett le rám és mosolygott.

- Üm.. nagyon. – simítottam meg a mellkasát. Nagyobbakat kezdett el lökni. Atobe egyre vadabbul kezdte el csinálni ami néha kicsit kínos volt, mert egy-két erőteljesebb mozdulatnál hangosan felnyögtem. Ami persze neki nagyon tetszett. Egy szenvedélyes 20 perc múlva Atobe háta megfeszült és pár pillanat elteltével lefeküdt mellém. Mind a ketten lihegtünk, majd magához ölelt.

- Jól vagy? – mosolygott.

- Persze. – adtam neki egy gyors csókot. – remélem.. azért nem hallotta senki.

- Hmm.. hát szerintem a nyögéseid mindenki fülébe eljutottak szívem. – nevetett.

- Peeersze, mintha csak én nyögtem volna egyedül, mi? Te is ugyanolyan hangos voltál.

- Azért valamennyivel halkabb. – rakta magunkra a takarót.

- Jó, egy kicsivel..

- Sokkal. Én tudom türtőztet.. – akadt meg mert valaki a kilincset kezdte el piszkálni. Vagyis inkább beakart jönni rajta. Ijedten egymásra néztünk, főleg akkor amikor meghallottuk a kulcscsörgést.  Jobban a fejemre húztam a takarót, amikor az ajtó egy kattanás után kinyílt..

Sakaki- senpai először csodálkozó.. majd nagyon dühös arccal pásztázta végig először a földön heverő ruhadarabokat.. Atobe táskáját aminek egyik zsebéből kilógott egy gumi.. majd minket ahogy félmeztelenül egymás karjaiban nézünk rá.