1. fejezet
Akira 2008.09.29. 20:44
-Mi lesz most??? - hallom a háttérben.
-Héé! Mi van már??? Maradj csöndben, valaki aludna! - ordítottam kómás fejjel és visszaraktam az újságot a fejemre.
-Nem maradok!Soha nem teszed azt amit mondok!-érzem ahogy Patty hangja egyre hangosabb színre emelkedik.
-Mert miért tenném? Te gyerek vagy én felnőtt! Ráadásul Te még ingyenélő is! Na csönd!-kezdtem kiborulni, ami szokatlan hisz nyugodt természetű vagyok.
Patty bevágta szokásos durcáját és kinyitotta az ajtót. Hosszú szőke haját megsimogatja a szél mikor hozzáér. Csak áll az ajtóban és hagyja, hogy a gyengéd szellő kényeztesse. Kinyitom a szemem és figyelem őt. Mintha direkt azért állna ott, hogy a derűs tavaszi szellő megnyugtassa.
Bár azt hiszem van igazságalapja amit mond. Most jöttem haza nemrég egy küldetésből. Egy igazán erős démont kellett elintéznem, ami kivételesen kihívást jelentett számomra. Mikor hazaértem egyből rendeltem három pizzát, amit hamar ki is szállítottak. Evés után lefeküdtem, azaz leültem az íróasztalom székére és azóta alszom.
-Bocs Patty, igazad van. Nem kellett volna eldobnom a pizzásdobozokat, de nagyon fáradt vagyok. Majd én kidobom őket.
-Valamit még kifelejtettél a bocsánatkérésből!
-Hmmm...jól van. És nem vagy ingyenélő, hisz te takarítasz a házban.
-Na azért!-csak hümmögött és kilépett az utcára.
Lassan becsukódott az ajtó. Végre nyugodtan alhatok.
Pár órahossza múlva:
-Hát te hogy-hogy egyedül vagy?
Sunyin kinyitom a szemem:
-Hö?
-Hol van Patty? Boltba ment?-kérdezi gyanakvóan Morrison.
-Hmmm...-vártam egy picit és sóhajtottam egy nagyot - ...még nem ért vissza?
-Menj, hozd haza! Vár rá a torta!
-Milyen torta? - kérdeztem, mivel nem tudtam miről beszél az öreg.
-Máris elfejetetted?
Csak hosszasan hallgattam a kérdésére.
-Ma van a szülinapja - avattott be.
-Ahha - hangzott az egyértelmű válaszom.
Majd felkeltem kényelmes székemből, kinyitottam az ajtót és eltűntem az esti sötétségben.
-Hol keressem ezt a törpét...- gondolkodok hangosan.
-Járhatom körbe az egész várost!-hagyja el egy nagy sóhaj a számat.
Pár perc elteltével egy különös hangra lettem figyelmes. Egy démon, tudtam jól. Elővettem a jól bevált gyorsfutásom és szaladtam, mint egy gepárd.
-Mi ez? - érdekes fényeket veszek észre egy raktárépület mögül.
Megtorpanok, hisz látom már valaki más szállt szembe a démonnal.
Csak állok és csendben kivárom a végét...
|